Merész vállalkozásba kezdett hét évvel ezelőtt a nagyszelmenci FINIRE CSEMADOK alapszervezete. A latin eredetű szó ,,véget’’ jelent, s ez egyben – nomen est omen – előrevetítette mindazokat a gondokat, amelyekkel egy ilyen kezdeményezésnek törvényszerűen meg kell küzdenie. Az elnevezés az alapítók bevallása szerint egyebek közt jelzi: valami újat szeretnének és nem a hagyományos, sokszor lelkes, sokszor kissé unalmas CSEMADOK-rendezvények szellemében.
A FINIRE első elnöke Matyi Tamás lett, aki sátoraljaújhelyi tanulmányai során kedvelte meg a színjátszást.
– Tudatosan azt a közönséget próbáltuk megszólítani, amely egyébként nem jutna el egyéb színielőadásokra. Tehát például a gyerekeket és az időseket – mondja Tamás.
– Természetesen mindenkit szeretettel vártunk, nemcsak a környékről. A belépés eddig minden éven ingyenes volt, ezt a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. és a nagyszelmenci önkormányzat anyagi támogatása tette lehetővé.
Tamás ma már egy budapesti multinacionális vállalat munkatársa, a stafétát a FINIRE korábbi alelnöke, Vaszily Péter vette át, aki egy lelkes, többnyire huszonéves fiatalokból álló csapatot vezényel.
– Hogyan választottátok ki a fellépőket?
– A szabadtéri színpad mérete adott és sajnos a költségvetés is. Ezekhez próbáltunk megfelelő társulatokat találni. Tehát eljöhetne például a Komáromi Jókai Színház is, csak ők nagy színház meg drágák is. Volt olyan társulat, amely nem vállalt szabadtéri fellépést.
Az eddigi hat rendezvényből a tavalyelőtti sajnos elmaradt, a közeli községből, Deregnyőből elterjedő kanyarójárvány miatt. Az eredetileg három- majd kétnapos rendezvénysorozaton a péntek mindig a gyerekeké, a Kalamajka Bábszínház eddig minden alkalommal eljött. A közeli-távolabbi amatőr csoportokon kívül bemutatkozott már a miskolci 4 Dance Club: eddig a ,,Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról”, a ,, Dzsungel könyve”, és az ,,István, a király” szerepelt a repertoárjukon. Voltak a sátoraljaújhelyi Művelődési Központ színészei zenés kabaréesttel, a Karcsai Színtársulat a közismert ,,Sári bíróval”, a kassai Thália a ,,A vadkan Csotrogányéknál” zenés kabaréval. Tavaly, augusztus 16 – án is volt Kalamajka, jött a Buzitai citerazenekar, a kárpátaljai ,,Csipkés” együttes, a Szekér Színház Móricz Zsigmond: ,,Szerelem” című darabjával. A húzószám a L’art pour L’art Társulat volt, sajnos Laár András nélkül, aki a KFT koncertje miatt nem tudott eljönni.
A harmadik évadban az előadások mellett képkiállítás is nyílt: ,,Európa utolsó vasfüggönyének végnapjai”. A régi és új fotók a szigorú határ keletkezésének okait, megszűnésének körülményeit dokumentálták. (A kiállítás megvalósításában sokat segített a HVG fotósa, Heltai Csaba, valamint ifj. Gilányi István, a nagykaposi gimnázium tanára.)
A történelmi határmódosítások miatt e vidék már rég elvesztette kapcsolatát a gazdasági-szellemi központokkal, tehát egyrészt Ungvárral és Munkáccsal, másrészt Sárospatakkal. Színházszerető emberek így vagy Kassára járnak szellemi táplálékért (80-100 km), vagy – ahogy a világ kisebbedik -, Miskolcra, Budapestre is. Az a tény, hogy a rendezvényen évről-évre több száz ember fordul meg, önmagáért beszél: van szellemi igény, még itt a világnak egy kissé eldugott zugában is. Az éven, ezúttal egy másik járvány miatt, mint annyi minden más, ez a rendezvény is elmarad.
