A Lelki Egészség Világszövetségének kezdeményezésére, 1992-ben vált kitüntetett nappá október 10. napja. A Világszövetség célja a lelki egészség fontosságának középpontba állítása, valamint a pszichiátriai problémákkal élőkhöz kapcsolódó előítéletek elleni harc. Magyarországon 1994 óta emlékeznek meg arról, hogy a lelki betegségben szenvedő emberek ugyanolyan emberi méltósággal rendelkeznek, mint bárki más: őket is megilleti az egyenlő bánásmód!
Az Egészségügyi Világszervezet definíciója szerint:
„Az egészség a teljes testi, lelki és szociális jóllét állapota, és nem csupán a betegség hiánya”.
Egy ember sem lehet igazán egészséges, ha a lelki egyensúlya felborul. Mindez jól mutatja mentális egészségünk fontosságát.
A világnap alkalmából több helyen konferenciákat és kezdeményezéseket hoznak létre annak érdekében, hogy felhívják a figyelmet a mentális egészséggel kapcsolatos témákra. Így egyre több ember ismeri fel a lelki egészség jelentőségét. A rendezvények célja, hogy tájékoztassa az embereket arról, hogyan támogathatják a környezetükben élő mentális problémákkal küzdőket.
Mi is a lelki egészség?
A lelki egészség egyfajta egyensúlyi állapot. Amikor önmagammal, a környezettemmel és a tágabb világgal illeszkedem és így, a megfelelő képesség birtokában meg tudok felelni a hétköznapok kihívásainak.
A lelki egészég nem azonos kapcsolataink tökéletességével és a felhőtlen boldogsággal. Inkább jelenti azt, hogy felismerve valós belső szükségleteinket, azok mentén képesek vagyunk kapcsolatainkat alakítani. Mindennek nagyon fontos feltétele a nyílt és hiteles kommunikáció. Ezáltal kapcsolataink támogató jellegűek lesznek és nem megterhelőek.
Egyensúlyteremtési képességeink gyermekkorunkban gyökereznek. Hatással van rá a család és a gyermeket körülvevő közeg légköre: a család élete, értékrendszere és identitása. Lelki egészég kialakulása szempontjából tehát nagyon fontos, hogy a család értékvilága mennyire megalapozott, stabil, segítőkész és társadalmilag aktív.
Napjainkban sajnos nagyon sok gyermek problémakezelési módként szülei veszekedésével, dohányzásával, ivásával találkozik és erre tanul rá – azaz ez lesz számára a követendő minta.
A lelki egészség, mint egyensúlyi helyzet kapcsán különösen fontos fogalom az illeszkedés vagy összeillés a környezettel. Az összerendezettség megélését adja, ha úgy érzem, hogy az engem körülvevő világ számomra kiszámítható, a problémáimat képes vagyok kezelni és van értelme az életemnek. A kérdés az, hogy, ha valami az egyensúlyi állapotomat veszélyezteti, képes vagyok-e arra, hogy helyreállítsam az egyensúlyt.
Ehhez mindenekelőtt a biztos önértékelésre és önazonosságra van szükség: tudjam, ki vagyok, mi dolgom a világban, mit akarok elérni, gyökereim hová nyúlnak. Minden önazonosságot erősítő folyamat a lelki egészség szempontjából kedvező és javasolt. A lelki egészségünkre (egyénileg és közösségként is) óriási veszélyt jelent minden olyan folyamat, amely az identitást elbizonytalanítja, megkérdőjelezi, vagy megpróbálja átrajzolni.
Hogyan tarthatjuk fenn lelki egészségünket?
A kiindulási pont a család, hiszen ez a legfontosabb természetes közösségünk, közegünk. Elsődleges és nagyon meghatározó, hogy a családokban, mint elsődleges természetes támogató közegekben, milyen élet zajlik. Döntő jelentősége van, mi történik, amikor a család tagjai leülnek ebédelni, hogyan töltik el a hétvégéjüket, hogy kelnek fel reggel, mi történik, amikor a munkából, vagy az iskolából hazajőve otthon újra találkoznak. Milyen a kapcsolat a családtagok között? Ki-ki hozza a napi tapasztalatait, kérdéseit, élményeit, és ha megfelelő, szeretetteljes, nyílt kommunikációs családi közegben ezeket sikerül kibeszélni, ha minden családtag megértésre talál a többiektől a maga kérdéseivel, problémáival kapcsolatban, akkor mintegy fel is „vérteződnek” és ütésállóbbá vállnak.
A hétköznapi élet ugyanis folyamatosan adja a kérdéseket, és hozza a problémákat, amelyekkel valamit kezdeni kell. Ha nem tudunk velük mit kezdeni, akkor elmélyülnek. Szorongáshoz, nyomott hangulathoz, különböző egyéb lelki tünetekhez vezetnek. A Kopp Mária-féle modell alapüzenete: a nem megfelelő módon befolyásolt, elhanyagolt feszültség, szorongás, levert hangulatbetegségi tünetté, azaz depresszióvá vagy szívinfarktussá, esetleg daganattá alakul.
Mikor beszélhetünk mentális betegségről?
Ha valakinek súlyos rendellenességek tapasztalhatók a viselkedésében, a gondolkodásában, az érzelmi kontrolljában, akkor mentális zavarról beszélhetünk. Ezek a zavarok az egyén egész életére hatással vannak: képtelen egészséges kapcsolatokat ápolni és képtelenné válik megbirkózni a mindennapi feladataival. Fontos hangsúlyozni, hogy kortól, nemtől, kultúrától, vallástól, műveltségtől és anyagi helyzettől függetlenül bárkit érinthetnek mentális betegségek. A mentális zavarok azonban nem a gyengeség vagy valamilyen jellemhiba jelei!
A világon több százmillió ember szenved mentális zavaroktól. A betegek óriási száma ellenére, sajnos még mindig azt tapasztalhatjuk, hogy a mentális zavarokat, amelyek a családok életére is nagy hatással vannak, sokszor titokban tartják, vagy egyáltalán nem veszik komolyan.
A mentális betegségek kezelése
A szorongással, depresszióval vagy éppen pánikbetegséggel élők nagy többsége a tünetek alapján fizikai megbetegedést vél felfedezni. Sokan pszichológiai kivizsgálás után vagy mentálhigiénés szakemberrel való beszélgetés kapcsán szembesül azzal, hogy a testi tünetei mögött lelki okok állnak.
A világnappal kapcsolatos kezdeményezések egyik fő üzenete, hogy a pszichiátriai problémával küzdő embertársaink megfelelő támaszt, szeretetet és lelki támogatást igényelnek a szakértő ellátás és akár gyógyszeres kezelések mellett.
Hogyan támogathatjuk kollégánkat, barátunkat vagy családtagunkat, aki mentális betegség tüneteit mutatja?
A legszorosabb társas körnek, azaz a családnak és a barátoknak van a legnagyobb hatása a mentális betegségben szenvedő egészségére. Nem az együtt töltött idő hossza vagy gyakorisága, hanem a minősége az, ami fontos szerepet játszik állapotuk javulásában. Leginkább a kapcsolat kölcsönössége számít: ha az érintett beteg azt tapasztalja, hogy a rá fordított figyelemből és támogatásból vissza tud adni a másiknak. Ez ugyanis növeli a kapcsolat egyenlőségének érzését, ez pedig javítva az egyén önértékelését és önbizalmát. Így segíti a felépülését is.
A megértő beszélgetés a kulcsa mindennek. Ha aggódsz valakiért, sejted, hogy baj van, a legfontosabb, hogy ne várj! Azzal, hogy beszélgetsz az illetővel, egy komoly első lépés a számára a segítségkérés, a gyógyulás felé!
Hogyan beszélgess?
- Hagyd, hogy annyit osszon meg veled aktuális állapotáról és érzéseiről, amennyi számára jól esik. Ne erőszakold ki a beszélgetést.
- Ne próbáld meg diagnosztizálni őket, vagy tippelni, mit érezhetnek.
- Igyekezz semleges, nyitott kérdéseket feltenni. Ahelyett, hogy véleményt formálnál (“Látom, hogy kedvetlen és rosszkedvű vagy!”), kérdezz (“Mondd, hogy érzed magad?”).
- Ne adj tanácsot, ne kérdezz túl sokat!
- Ajánld fel, hogy segítesz szakmai segítséget találni, vagy információt gyűjteni a lehetőségeiről.
Nagykaposon kiket kereshetünk?
Kocsis Dominika, pszichológus. dominikakocsis9@gmail.com
Palkó Farkas Judit, mentálhigiénés segítő szakember. farkasjudit@hotmail.com
Balázs Lilla, mentálhigiénés segítő szakember jelölt. lelekjel.eletjel@gmail.com
