A Csemadok Nagykaposi Alapszervezete az imregi Pro Cultura Imregh társulással közös megemlékezést szervezett az aradi vértanúk emléknapja alkalmából. Az Imregen tartott megemlékezésre a helyi minorita rendi kolostor udvarán, Sujánszky Euszták, az aradi vértanúk gyóntatópapjának sírjánál került sor.
A nagykaposi küldöttséget a helyi hagyományőrzők és a gyönyörű népviseletbe öltözött Bazsarózsa Tánccsoport fiataljai üdvözölték. Ádám Norbert köszöntő szavai után Gilányi István, a Nagykaposi Gimnázium tanára tartott ünnepi beszédet. Beszédében a történelmi források alapján ismertette az 1848/49-es szabadságharc utáni megtorlást, az aradi vértanúk utolsó óráinak történetét, nemzeti gyásznapunk eszmei üzentetét: „Az aradi vértanúk nem mindegyike volt magyar származású. Akadt, aki egyáltalán nem, némelyek pedig csak törve beszélték a magyar nyelvet. Jellemben sem voltak egyformák, és a harctéren nyújtott teljesítményükben sem. De egyvalami biztosan közös bennük: mindannyian a „haza szent ügyéért”, a magyar szabadságért harcoltak, és áldozták fel életüket. A szerb származású Damjanich utolsó szavai: „Éljen a haza!”‘
Az imregi hagyományőrző asszonykórus egy katonadalt és a Kossuth-nótát adta elő, Varga Antónia, nagykaposi gimnazista diáklány pedig Vörösmarty Mihály Előszó c. költeményét szavalta el az egybegyűlteknek. A megemlékezés hivatalos része koszorzúzással és a Himnusz eléneklésével zárult.
A találkozás kötetlen részében a nagykaposi vendégeknek megmutatták a helyiek a kolostor templomát és a dombtetőről nyíló pazar panorámát. A település eredeti román kori kolostora és temploma már a 13. században állt, ez azonban feltehetőleg a 1241. évi mongol betörés során elpusztult. A 18. században Imregre minoritákat telepítettek, és a terület a templom romjaival az ő tulajdonukba került. A megemlékezést követő kötetlen beszélgetések során a két szervezet biztosította egymást arról, hogy a jövőben is törekednek közös programok, rendezvények megszervezésére.
