Bem József (Bem Apó) tábornok – Görgei Artúr mellett – talán a magyar szabadságharc legismertebb hadvezére. A székelyek Bem apója, olyan személyes kisugárzással rendelkezett, hogy katonái tűzbe mentek volna érte.
Bem József (Tarnów, Lengyelo., 1794. márc. 14. – Aleppo, Szíria, 1850. dec. 10.): lengyel katonatiszt, magyar honvéd tábornok, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kiemelkedő egyénisége. Krakkóban 1809-ben a tüzériskola hallgatója, 1810-ben alhadnagy. 1811-ben főhadnagyi rangban került a lovastüzérekhez. Napóleon 1812-i Oroszország elleni hadjárata idején részt vett a Gdaňsk körüli harcokban; 1813-ban a varsói téli tüzérségi isk. tanára. Mint a Lukasinski-féle összeesküvés részvevőjét 1822-ben letartóztatták és 1 évi börtönre ítélték, amit később büntetőszolgálatra változtattak. 1826-ban újból-megvált a hadseregtől, műszaki tanulmányokkal foglalkozott, majd csatlakozott az 1830-31-i lengyel felkeléshez, és az osztrolenkai csatában 1831. máj. 26-án mint a tüzérség kiváló irányítója szerzett magának nemzetközi katonai hírnevet. A szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült, beutazta a Nyugat-európai országokat, könyvet írt a lengyel szabadságharcról, amelyben döntő jelentőségűnek jelölte az agrárkérdést. 1848 tavaszán bekapcsolódott a galíciai forradalmi mozgalomba, majd 1848. okt. 14-én a forradalmi Bécsnek ajánlotta fel szolgálatait.
A védőrség parancsnokaként irányította a város védelmét, Bécs eleste után az ellenséges vonalakon keresztül álruhában Pozsonyba érkezett és a magyar szabadságharc mellé állott. Kossuth dec. 1-én az erdélyi hadsereg főparancsnokává nevezte ki. Ujjászervezte a felbomlóban levő erőket és három hónap alatt kiűzte Erdély területéről az ellenséget: a tihucai győzelemmel kikergette a császári É-i hadseregeket, elfoglalta Marosvásárhelyt, majd a gálfalvi, szelindeki, vízaknai, szászvárosi, piski és nagyszebeni csaták során Puchner déli seregét verte meg. A magyar országgyűlés 1849. márc. 23-án altábornaggyá nevezte ki. Májusban Orsováig hatolva a Bánátot is megtisztította az osztrákoktól. Ezután a 70 000 főnyi cári intervenciós sereggel vette fel a harcot, de nehéz küzdelem után júl. 31-én Segesvárnál döntő vereséget szenvedett, majd aug. 9-én Temesvárnál az osztrákokkal szemben is alul maradt.
Világos után Törökországba emigrált, belépett a török hadseregbe, mert így remélte a harc folytatását a cári despotizmus ellen. Murad Tevfik pasa néven Szíria katonai parancsnoka volt haláláig. Győzelmeit kiváló hadvezéri tehetségének, erélyének és demokratikus politikai magatartásának köszönhette. Tevékenyen munkálkodott Erdélyben a nemzetiségi béke megteremtésén és a demokratikus magyar és román erők egyesítésén. Bensőséges viszonyban volt segédtisztjével, Petőfi Sándorral, akinek tehetségét és forradalmi felfogását nagyra becsülte.
