“Te legenda vagy, Freddie!” – hangzott el a Bohém rapszódia című filmben.
Freddie Mercuryt (eredeti nevén Faroukh Bulsara) nem kell senkinek bemutatni, hisz, ahogy a fenti idézetben le van írva, Ő egy legenda. Párszi indiai származású brit énekes-dalszerző, producer; a Queen együttes néhai vezető énekese. A könnyűzene történetének egyik legnagyszerűbb énekese volt, aki kirívó színpadi stílusáról és több mint három oktávnyi hangterjedelméről is ismert.
Részlet Peter Freestone: Freddie Mercury – A legjobb barát vallomása c. könyvből :
” Vasárnap reggel fél hatkor megcsörrent az ágyamnál a telefon.A hangjáról tudtam,hogy belső hívásról van szó.
A hívás Joe-tól /Joe Fanelli, Freddie szakácsa/ érkezett. Nagyon zavart volt a hangja, és arra kért, hogy azonnal menjek Freddie szobájába. Nem mertem megkérdezni,hogy meghalt-e?
(…)
Amikor odaértem, láttam, hogy kómába esett. Erős rohamai voltak korábban. Megfeszült testtel feküdt,a nyaka természetellenes pózba merevedett, a szeme a sarokra szegeződött,de látszott, hogy nincs tudatánál. Nem adta jelét, hogy észlelt volna minket, még akkor sem, amikor óvatosan megráztuk vagy beszéltünk hozzá.
Összezavarodtunk. Azt hittük mindenre felkészültünk, de kiderült, hogy erre a lehetőségre mégsem. Felhívtuk dr. Atkinsont, aki megígérte, hogy azonnal indul. Felhívtam Maryt /Mary Austin,Freddie régebbi élettársa – a szerk./ is, hogy tudassam vele, mi történt. Később, tíz negyven körül érkezett meg, és mi magukra hagytuk őket, hogy kettesben lehessenek.
Dr Atkinson is befutott, és miután megkönnyebbültünk a jelenlétében, próbált tovább csitítani minket, és elmagyarázta, hogy Freddie ugyanilyen állapotban maradhat akár napokon keresztül is, fel kell készülnünk rá.
(…)
A családja is telefonált. A mai napig bántja a lelkiismeretemet, hogy lebeszéltem őket egy délutáni látogatásról.
(…)
Dave Clarkot is értesítettük, aki azonnal odarohant.
(…)
Negyed hat körül azt mondta a doktor,hogy nem tud többet tenni az érdekében, és elmegy valamit vacsorázni. Amíg Joe kikísérte Atkinsont a kerten keresztül a sikátorhoz, Dave megkért minket, hogy menjünk fel segíteni Freddie-nek vécére menni.
Meghatódtunk, és nem tudtunk határt szabni az örömünknek, mert képes volt arra,hogy segítséget kérjen.Mivel ágyhoz kötött volt, büszkeséggel töltötte el, hogy magától tudta elvégezni a dolgát. Az utolsó héten úgy támogattuk a mellékhelyiséghez, mintha mi lennénk az élő járókerete, elkísértük az ajtóig, majd vissza, amikor végzett.
Most is láthatóan örült, hogy nincs ágyhoz kötve!
Abban a pillanatban, ahogy odaléptünk az ágya széléhez, hogy kiemeljük, nem bírta tovább, és a természet elvégezte a dolgát.
Miközben tisztába tettük Jim /Jim Hutton,Freddie utolsó élettársa/ és én egyszerre vettük észre,hogy nem lélegzik.
Az első reakcióm az volt, hogy azonnal meg kell állítani, és visszahívni dr. Atkinsont.
(…)
Bár azzal, hogy Joe utánarohant a sikátorba, riadóztatta az újságírókat is /akik Freddie betegségének hivatalos bejelentése óta letáboroztak a bejáratnál/, de végül elérte,hogy a doktor megálljon. Ahogy visszaért, azonnal felrohant a hálóba, megvizsgálta, és megállapította a halál időpontját: 1991. november 24., vasárnap, tizennyolc óra negyvennyolc perc… „
„A legfontosabb, drágám, hogy az élet szuper legyen, és ha már az, nem számít, meddig tart.“
/Freddie Mercury/
