Bordal
Jer pohár! Tebenned bízom
A lélek farkasordító telén.
Aranyló napfény-terhedet,
Azt a veritas-t,
Mi lényeged,
Sietve töltsd belém!
De nem! Ne gyorsan!
Csak szépen, csendesen.
Buja, rút nyelvemet,
A kéjsóvárt,
Te nektár,
Öleld szerelmesen.
S mikor a tengernyi munka,
Az arany Nap s a szüret
Szép eszenciáját,
Mint díjat,
Elnyerem,
Így nyerek új szivet.
Jer pohár! Tebenned bízom,
Mert kevés maradt
Az, kiben bizhatok.
A bátor,
Az igaz
Mert kevés maradt.
(Kiss Kolos, 2007)