Megkérdeztük Varga Tibort, a Szövetség képviselőjelöltjét
Varga Tibor: Nem nyugszunk bele!
Kérem beszéljen magáról, mondja el azokat a fontos dolgokat, amelyeket a választóknak tudniuk kell Önről, mielőtt szavazni mennek.
Harminchét éves vagyok. Feleségemmel, Katával közel harmadik hónapja neveljünk közös életünk legnagyobb ajándékát, a kis Hunort. A nagykaposi gimnáziumban érettségiztem, majd a Nyíregyházi Főiskolán újságírói, humánpolitikai és PR kommunikációs menedzseri szakirányokat végeztem el. Ezt követően a Debreceni Egyetemen folytattam tanulmányaimat távúton, ahol emberi erőforrás tanácsadó szakon szereztem újabb diplomát 2012-ben. A nappali tagozatos képzés befejezése után visszatértem a szülőföldemre, és azóta is itt élek. Voltam bodrogközi és Ung-vidéki tudósítója, szerzője a Szabad Újságnak, a Felvidék.ma portálnak, illetve az Önkormányzati Szemlének is. A Via Nova vezetőségi tagjaként hosszú évekig ifjúságpolitikával és közösségépítéssel foglalkoztam. A szervezeti munkám során számos kiváló magyar embert volt szerencsém megismerni szerte a Felvidéken, illetve partnerszervezeti kapcsolatainknak köszönhetően az anyaországban és a további külhoni régiókban. Mindeközben csemadokosként a kulturális élet szervezésével is foglalkoztam és foglalkozom azóta is. Két ciklusban voltam önkormányzati képviselő lakhelyemen, Kaposkelecsényben, ahol 2018-ban megválasztottak polgármesterré. Református vagyok, két éve gondnokhelyettesként segítem a kaposkelecsényi gyülekezetet. Több mint 10 évig az MKP-ban politizáltam, jelenleg a Szövetség munkájából a Magyar Konzervatív Platform nagymihályi járási elnökeként, illetve a párt Országos Tanácsának küldötteként veszem ki a részem. Helyi kezdeményezésünk a Bodrung Polgári Társulás, ami által magyar-magyar találkozók keretében a kárpátaljai és anyaországi kapcsolatokat próbáljuk erősíteni a hármashatár mentén, illetve civil együttműködés keretében bekapcsolódunk a határon átnyúló kezdeményezésekbe, programokba. Szabadidőmben szívesen olvasok, sportolok, kirándulok, szórakozom. Ha sportesemények közül választhatok, legszívesebben futballmérkőzésre megyek. A magyar válogatott, a Ferencvárosi Torna Club és a DAC győzelmének tudok örülni, és természetesen a kaposkelecsényi focicsapat sikereinek.
Hogyan és mikor lépett a politika mezejére, melyek voltak azok az események, vagy momentumok, amelyek megerősítették, vagy el akarták téríteni a politikától?
Már gimnazistaként figyelemmel követtem a politikai történéseket, de ténylegesen felsőoktatási tanulmányaim során vetettem bele magam a sűrűjébe. A magyarországi baloldal ámokfutását testközelből tapasztalhattam meg 2005-től kezdőden, miközben a felvidéki közélet alakulását is napi szinten figyeltem. 2009-ben, közvetlenül a Most-Híd megalakulása után léptem be az MKP-ba, mert nem tudtam elfogadni, hogy önös érdektől vezérelt emberek köre egy új párt létrehozásával felelőtlenül megosztja a magyarságot, méghozzá úgy, hogy egy vegyespárttal hígítják az egyébként is asszimilálódó közösségünket. Feladatomnak tekintettem és tekintem azóta is, hogy kiálljak a nemzeti alapon szerveződő magyar pártpolitika mellett és munkámmal segítsem azt.
Milyen értékek és elvek szerint gondolkodik, és éli életét?
Alapvetően a jobboldali, keresztény, konzervatív értékek és elvek állnak hozzám a legközelebb. A nyugati gondolkodásban egyre nagyobb teret foglaló haladó szellemiség véleményem szerint csak gyökértelenséget, identitásnélküliséget, zűrzavart és káoszt eredményez úgy a fejekben, mint a lelkekben. Aki azt hirdeti, hogy mindenkit szeret, az nem tud igazán szeretni senkit, és aki mindenhol otthon van a világban, az valójában nincs otthon sehol. Ahogy volt régen, jelenleg is ugyanúgy érvényes az a változatlan rend, az Isten, Haza, Család hármassága, ami értelmet adhat az életünknek. Titus Burchart, svájci gondolkodó érthetően megfogalmazta: „az ember attól ember, hogy van benne egy olyan szellemi középpont, amely nincs alárendelve a dolgok áramlásának”. Úgy vélem, aki konzervatívnak tartja magát, megérti ezt a gondolatot. A progresszív erők és követőik, még ha sokszor talán nem is tudatosítják, ezt a szellemi középpontot próbálják legyőzni a természetellenes, istentelen ideológiáikkal. Nekünk pedig kötelességünk minden fronton kiállni a normalitás pártján. A keresztény hit az utolsó mentsvárunk, de fegyverünk és pajzsunk is ebben a szellemi, ideológiai harcban. Az LMBTQxzy mozgalmak és érzékenyítő törekvések, a tömeges bevándorlás támogatása, az erőltetett multikulturalizmus és a hagyományos értékek kifigurázása, eltiprása, mind egy tőről fakadnak, amiket egy konzervatív gondolkodású ember nem fogadhat el.
Mit jelent Önnek a Nemzet fogalma?
A Nemzet egyszerre jelent számomra kapcsolódási pontot a múlthoz, jelenhez és jövőhöz. Ezen belül megtartó közösséget, életre szóló küldetést és erőt adó büszkeséget is jelent számomra. A nemzeti hovatartozás egy olyan kiindulási pont, ami meghatározza az identitásomat, a gondolkodásomat és a világról alkotott képemet, hiszen ehhez kapcsolódik a kultúra, amibe beleszülettem, illetve az anyanyelv, amin beszélek. Nemzetünk történelme a közösségünk történelme, ami egy láthatatlan fonálként köt össze minket az őseinkkel. Bár „régen tép” bennünket az a bizonyos balsors, mégis megannyi büszkeséget nyerhetünk nemzetünk eredményeiből, sikereiből, küzdelmeiből.
Miért látja szükségesnek, hogy Szlovákiában a magyarság nemzeti alapon politizáljon?
Mert csak így lehet leghatékonyabban és legőszintébben a saját érdekeinket képviselni. Minden más megoldás csak kompromisszumok sokasága, ami gyengíti vagy teljesen ellehetetleníti az érdekérvényesítést. Bár sajnos fogyatkozik a közösségünk, de vagyunk még annyian itt Felvidéken magyarok, hogy egy nemzeti alapon szerveződő pártot bejuttassunk a pozsonyi törvényhozásba. Fontosnak tartom továbbá, hogy Felvidéken legyen egy olyan stabil magyar párt, ami partnere a mindenkori magyar kormánynak, hiszen nagy igazság az, hogy határa csak az országnak van, a nemzetnek nincs.
Nagyon sok ember kiábrándult a politikából, és úgy véli, hogy a politika nem a tisztességről és becsületességről szól. Ön szerint hogyan lehet visszanyerni ezeknek az embereknek a bizalmát? Ön hogy érzi: a Szövetség programja mennyire megvalósítható és számon kérhető majd a választások után?
Nem vagyunk könnyű helyzetben, hiszen régóta nincsenek sikerélmények, különösen a térségünkben. Sokan úgy látják, hogy aki politizál, az csak önös érdekből teszi azt, és sajnos van több múltbéli rossz példa is, ami ráerősít erre. Mondhatnám, hogy a kiábrándult emberek bizalmát azzal lehet leginkább visszanyerni, ha bejut a párt és sikerül eredményeket elérni a térségünk érdekében. A választási programunk egy komplex fejlesztési terv, ami annak függvényében valósítható meg, hogy mekkora erőt tudunk felmutatni. Viszont a kiábrándultak támogatása nélkül nem tudunk bejutni, így nem tudunk segíteni sem. Ördögi kör ez, amiből ki lehet lépni, de csak akkor, ha elegen akarjuk ezt.
A Szövetség programjában a déli, magyarlakta régiók felzárkóztatása egyik fő célként szerepel. Ön, mint ennek a régiónak lakosa, ismerője, és velünk együtt a hátrányos helyzet elszenvedője miben látja a kiugrási lehetőséget, amely ezt a régiót felemelheti?
Ki kell mondani, hogy pozitív diszkriminációra van szüksége a térségünknek. Nem maradhatunk tovább a leállósávon, nem tűrhetjük tovább, hogy belekényszerítsenek az elfeledett régió szerepébe! Nem nyugodhatunk bele abba, hogy azért kerülnek el bennünket a gazdasági fejlesztések, a nagyobb beruházások, mert Pozsonytól „hagyományosan” messze vagyunk. A magyarság számára látványosan előnytelen közigazgatási felosztás eredménye az, hogy a Nagymihályi járásban nem éri el a 12%-ot sem a magyarok aránya. Ezért az első számú feladat, hogy rendezzük a közigazgatási határokat. Bodrogköz és Ung-vidék egy járásként lehet erősebb. Szűkebb pátriánkban egyértelműen az elvándorlás a legnagyobb probléma, ami a munkahelyek hiányából fakad. Rengeteg fiatal hagyja el emiatt a régiónkat, és sokan közülük családot is a szülői háztól távol alapítanak. Ez hatalmas gond már most is, de egyre csak fokozódik, mert nem lesz utánpótlás. Ami a kiugrási lehetőségeket illeti, véleményem szerint nem lehet egyetlen irányra fókuszálni, hiszen vannak kiaknázatlan lehetőségek az idegenforgalomban, a mezőgazdaságban és az állatenyésztésben is, de a hőerőmű modernizálása, a vasút felfejlesztése, a különféle hiányzó ipari ágazatok támogatása, a kis- és középvállalkozókra való segítő odafigyelés nagyon sokat hozna a szülőföldünknek. De a közútjaink rossz állapota, az idevezető gyorsforgalmi út hiánya, az oktatási és az egészségügyi intézmények alulfinanszírozása is olyan kérdések, amiket nem szabad az asztal alá seperni. Teljes meggyőződéssel állítom, hogy azért is jutottunk ide, hogy leszakadó, elmaradott régiónak tekintendő ahol élünk, mert mások hoztak döntéseket helyettünk. Ennek véget kell vetni! Úgy kell szervezni a dolgainkat, hogy Pozsonyban a lehető legszélesebb körű önrendelkezés megvalósítását célozzuk meg közösségünk számára.
Van-e a Szövetség programján belül olyan terület, amelyet szívesen felvállalna, mert úgy érzi, a szívügye, és abban eredményesen tudna dolgozni?
Polgármesterként számos problémát kell napi szinten oldanom, így van pár terület, amire rálátok. A közmunkaprogram és a szociális támogatások ügye gyökeres változásért kiált. Ki merem jelenteni, hogy az iskolai integráció jelenkori alkalmazása is megbukott, de a liberális oktatási-nevelési módszereket is meg kell reformálni. Az nem normális helyzet, hogy a tehetséges diákokat lehúzzák, korlátozzák az ismeretanyag elsajátításában az olyan problémás gyerekek, akik jellemzően hátrányos helyzetű társadalmi közegből érkeznek, miközben a pedagógusnak esélye sincs a rendteremtésre. Külön és hangsúlyosan kell foglalkozni a roma közösség helyzetével, mert egyre égetőbb lesz a megtelő romatelepek problémája. Ezeken a területeken számos javaslatom lenne, ahogy a kultúra, a hagyományőrzés és az értékmegőrzés terén is.
Mit üzen a választóknak, mi az, amit tudatosítaniuk kell a szeptember 30-i parlamenti választások kapcsán?
Észre kell vennünk, hogy a térségünk lassan kiüresedik. A jobb élet reményében, munkahelyeket keresve tömegével hagyják el ezt a vidéket a fiatalok. Amennyiben nem lesz gyökeres változás, elmondjuk, hogy ennyi volt, nincs tovább, az utolsó kapcsolja le a villanyt? Úgy érzem, a mi felelősségünk is az, hogy megfordítsuk ezeket a folyamatokat. Én hiszem, hogy nem nálunk ér véget ez az ország, hanem itt kezdődik! Ahol élünk, az egy gyönyörű vidék, sok kiaknázatlan lehetőséggel és ügyes, tenniakaró emberekkel. Tudom, százszor leírták már ezt a környéket, de nekünk százegyedszer is azt kell mondani, hogy nem nyugszunk bele! Van esély a változásra, de csak akkor, ha beleszólhatunk. És csak akkor tudunk beleszólni, ha régióinknak is lesz képviselete.
Üzenem azoknak, akik nem akarnak részt venni a választáson: gondoljátok meg, gyertek el, segítsetek! Üzenem azoknak, akik szlovák pártokra akarnak szavazni: ne tegyétek, inkább tartsatok velünk, segítsetek! Itt az idő, itt a lehetőség, hogy újra saját képviseletünk legyen! Ha a Szövetség bejut a pozsonyi törvényhozásba, akkor szülőföldünk, közösségünk is győzni fog! Szeptember 30-án mindenkire szükség van! Hajrá!
Sok sikert kívánunk a Szövetségnek, és személyesen Önnek. Köszönjük a beszélgetést.
