Asszonyom,
Ön a www.40plus.sk oldalon pár napja megjelentetett egy írást, amelynek célja Ön szerint az, hogy szembeforduljon minden nemzetiségi feszültségkeltéssel, mert a nemzetiségi alapú feszültségkeltés Ön szerint csak a politikusok célja… Azonban ezzel a cikkel éppen Ön keltett nemzetiségi feszültségeket.
Ön egy olyan városban közalkalmazott, ahol a magyarok számaránya 60%-os, tehát Ön a fizetésének több mint felét olyan emberek befizetései által kapja, akiket Ön az írásával lekicsinyel, megaláz és megsért.
Ön egy olyan oktatási intézménynek az iskolatanács-elnöke, amely párhuzamosan működtet magyar és szlovák tanítási nyelvű osztályokat. Ennek ellenére Ön a magyar anyanyelvi oktatás fontosságát megkérdőjelezi, és a tanulmányaikat magyarul folytató felvidéki fiatalokról megállapítja, hogy nem tudnak érvényesülni Szlovákiában és ők “elveszett” emberek. Ez a megállapítása méltatlan a betöltött tisztségéhez.
Nekünk, nemzetünkhöz kötődő felvidéki magyaroknak, mindennapos küzdelem, hogy az anyanyelven való tanulást népszerűsítsük: nem azért, mert elvakultak vagyunk, hanem mert érzelmi-értelmi szempontból minden magyar diák számára ez a legjobb választás. Az Ön meglátása nélkülöz minden tudományos, pedagógiai vagy pszichológiai érvet, amikor azt nevezi “progresszívnek”, ha egy magyar gyermek szlovák tanítási nyelvű iskolában tanul.
Ön szerint Szlovákiában magyar ember magyar iskolai végzettséggel nem fog érvényesülni. Visszautasítjuk ezt minden olyan becsületesen dolgozó, akár Magyarországon, akár máshol tanult nagykaposi és Ung-vidéki nevében, akik adójuk, járulékbefizetésük és munkájuk révén (nem kis mértékben) hozzájárulnak Szlovákia gazdasági fejlődéséhez, sőt, helyben munkahelyet teremtenek és ezáltal biztosítják sok más helyi (magyar vagy éppen szlovák) család megélhetését.
Ön megkérdőjelez egy nemzetiségi alapú jogfosztottságot. Igaz ugyan, hogy a beneši dekrétumokat nem napjainkban léptették életbe, de mai napig jogalapként tekintenek rá jelenleg is folyó bírósági ügyekben. Az, hogy Önt nem érdekli, hogy ezen dekrétumok szerint Ön és az Ön gyermekei is háborús bűnösök, az a saját személyes döntése. Tartsa viszont tiszteletben azokat, akik tiltakoznak az ellen, hogy a mai napig hatályos rendelkezések szerint háborús bűnösöknek számítanak a szülőföldjükön nemzetiségük okán, majdnem 80 évvel a második világháború után, és tisztelje azon tízezrek emlékét, akik az említett dekrétumok miatt lettek jogfosztottak szülőföldjükön!
Ön azt szeretné, hogy gróf Esterházy János szellemisége csak Magyarországon éljen tovább. Lehet, hogy tájékozódnia kellett volna a történelmi vonatkozások tekintetében, ugyanis Esterházy János gróf Csehszlovákiában működött politikusként. Az akkori Csehszlovákiában harcolt a magyar ajkú közösség jogaiért. Koholt politikai vádak alapján élete végéig börtönben raboskodott, pedig zsidók, lengyelek, csehek, szlovákok százainak segített a szökésben a vészterhes idők alatt. Ahogyan a második világháború után felvidéki magyarok tízezreit telepítették ki erőszakosan Csehszlovákiából, Ön most gróf Esterházy János emlékét is kitoloncolná hazájából!
Ön sérelmezi, hogy Magyarország kormánya támogatásokat juttat felvidéki magyar intézményekhez és sajtóorgánumokhoz. „Büszke magyarként” legyen szíves azt sérelmezni, hogy a felvidéki magyar intézmények, illetve a magyarok (és szlovákok) által lakott déli régiók mostohagyermekei a mindenkori szlovák kormánynak. Hogy az általunk ugyanolyan mértékben befizetett közös teherviselés ellenére nem jut vissza arányos mértékű fejlesztési forrás
régióinkba és intézményeinkbe.
Ön Duray Miklóst, az újkori felvidéki magyar politikai generáció egyik legjelentősebb alakját “gyűlöletkeltőnek” nevezi. Azt a Duray Miklóst, akit pusztán ideológiai alapon és magyarsága miatt hurcoltak meg, zártak börtönbe, akinek sok évtizedes tudományos, politikai és kulturális tevékenysége megkérdőjelezhetetlen. Aki a legsötétebb Csehszlovák kommunista korszak alatt is volt elég bátor kiállni magyar közösségünk mellett, és akinek Ön a saruszíját se lenne méltó megoldani – több tiszteletet neki, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül!
Felszólítjuk, hogy amíg Ön Nagykapos város közalkalmazottja és iskolai intézményeinkben tisztséget vállal, hagyjon fel a nemzetiségi alapú feszültségkeltéssel! Nagyobb tisztelettel viszonyuljon az Ung-vidéki, nagykaposi és egyben a felvidéki magyar polgárokhoz, közösségünk kiemelkedő személyiségeihez, és a jövőben tartózkodjék magyar közösségünk dehonesztálásától!
ALÁÍRÓK:
Albert Sándor (Nagykapos díszpolgára, emeritus egyetemi rektor)
Bálint Annamária (Luminosus, n.o., igazgató)
Balogh Denisza (pedagógus)
Baloghné Domonkos Malvin (Erdélyi János Vegyeskar vezetője)
Furik Csaba (Kassa megyei képviselő, Gimnázium Nagykapos Iskolatanács)
Gabri Rudolf (Csemadok Nagykaposi Alapszervezet, elnök)
Gabri Kornélia (Magyar Ház, Nagykapos)
Fazekas Lídia (Erdélyi János Alapiskola, Nagykapos, igazgató)
Hack László (Dobó István Alapiskola, Nagyszelmenc, igazgató)
Hack Hajnalka (önkormányzati képviselő, MKP)
Jesso Gabriella
Kássa Melinda (Magyar Óvoda, Nagykapos – intézményvezető)
Kis Berta Terézia (pedagógus)
Kiss Kolos (Összefogás – regionális koordinátor)
Kondás Róbert (önkormányzati képviselő, MKP)
Kozsár Miklós (Pont Ma Polgári Társulás, elnök)
Kraus Viktor (Református lelkipásztor)
Marton /Schvarcz/ Katalin, népművelő, az iskola volt diákja
Mihók Gábor (MKP Nagykaposi Alapszervezeti elnök, önkormányzati képviselő)
Molnár Hajnalka (Nagykaposi Magyar Óvoda Szülői Szövetség, elnök)
Mudi Róbert (Református lelkipásztor)
Óváry Tamás (MKP Nagykaposi Alapszervezet, alelnök)
Pándy Árpád (Kiskakas Magyar Református Óvoda, református lelkipásztor)
Rácz Valéria, Kassa
Soltész Zsolt (KIK – Kassai Iparisták Klubja, elnök)
Telgarec Gergely (Nagykapos.ma hírportál)
Varga Tibor (Kaposkelecsény, polgármester)
