Szubjektív 6.
A Szlovák Köztársaság harmincéves fennállása során ezidáig mindösszesen nyolc alkalommal tartottak népszavazást.
hivatkozás: Népszavazások Szlovákiában
Az érvényességi küszöböt azonban csak egyszer sikerült megugrani, mégpedig 2003-ban, az Európai Unióhoz való csatlakozásról szóló népszavazáson.
Mondhatnánk, meglepő, hogy a demokrácia eme közvetlen formája ily kevésszer került alkalmazásra hazánkban, ráadásul, egy kivétellel egyszer sem sikerült érvényes népszavazást tartanunk.
Ennek okairól hosszasan lehetne értekezni, elemezgetve a demográfiai és társadalom-politikai mutatókat, azonban – tekintettel arra, hogy ez egy véleménycikk – bátorkodom rövidre zárni a kérdést egyetlen summázattal: Az embereknek tele van a hócipője a vásári komédiává züllesztett nagypolitikával. És igen bölcsen átlátnak az egyes politikai formációk erőlködésén, amikor saját, rövidtávú céljaikat össztársadalmi kérdésnek igyekeznek álcázni.
Szomorú ez, mert a népszavazás intézményének pont a népfelség mindenek fölött állóságát kell jelképeznie. Nem lenne szabad a parlamenti bozótharcosok piszlicsáré ügyeinek eszközévé zülleszteni.
Érdekes módon, modernkori történelmünk során éppen akkor nem alkalmazták a népszavazást, amikor a leginkább indokolt lett volna. Sem Magyarországnak az I. világháború utáni felosztásakor, sem Csehszlovákia felbomlásakor.
A most esedékes, január 21-i népszavazás fölött szintén viharfelhők gyülekeznek, a köröző keselyűkről már nem is beszélve.
Egyrészt már a kérdés önmagában félreértésekre adhat okot. A köztudatban úgy él a mostani népszavazás, hogy arról döntünk, legyenek-e előrehozott választások. Valójában azonban arról szól a kérdés, hogy lehetővé váljon a jövőben (bármely választási ciklusban) előrehozott választásokat kieszközölni parlamenti döntéssel vagy népszavazás útján.
De miért is lenne ez baj? Hiszen a Rousseau-i elv szerint a rossz uralkodót a nép jogosan eltávolíthatja. És be kell látnunk, a mostani kormány mindent elkövetett, hogy eltávolítandó, rossz szuverénként tekintsünk rá. Ergo bejelentkezett az ország fennállásának eddigi legrosszabb kormánya címért. Pedig a versenymezőny meglehetősen erős.
A mostani népszavazás körül felmerülő gondok a képviseleti demokrácia ciklikus jellegében keresendők.
Az, hogy négy évre választunk parlamentet, illetve kormányt, (jobb helyeken) lehetővé teszi, hogy a választási ciklus ideje alatt a választott tisztségviselők felelős döntéseket hozzanak. Adott esetben a nehéz, nem túl népszerű intézkedéseket is felvállalják annak tudatában, hogy a döntéseik pozitív hozadéka a megfelelő kifutás után őket igazolja majd. Így learathatják, úgymond, a politikai babérokat még a ciklus vége előtt.
Ez a működési elv teszi lehetővé, hogy a kormányok nem adósítják el végzetesen az országot csak azért, hogy a közhangulat pillanatnyi kedvező állapotát fenntartsák.
Ezt a működési elvet rúgná fel a mostani népszavazás sikere.
Innentől kezdve bármikor, bármilyen indokkal, bárki nekiláthat aláírást gyűjteni az előrehozott választásokért.
És higgyék el, a mindenkori ellenzék a pártpreferenciák legkisebb mértékű megingása esetén élni is fog ezzel a fegyverrel. Vagyis nem csak a rossz kormányokat, hanem a jól dolgozó kormányokat is elfújhatja egy kedvezőtlen rövid távú hangulat. És el is fogja.
Az ország kormányozhatóságát tenné lehetetlenné egy ilyen alkotmányos balfogás. Arra kárhoztatná a döntéshozókat, hogy az ország érdekei helyett kizárólag a közhangulatot tartsák szem előtt.
Félreértés ne essék. A mostani kormánynak mennie kell. Bebizonyította, hogy alkalmatlan a kormányzásra, alkalmatlan a válságkezelésre. Minél előbb mennek, annál jobb.
És így is lesz. A legfrissebb hírek szerint már az előrehozott választások időpontja a téma. Ez azt jelenti, hogy akármi lesz a népszavazás eredménye, a választási ciklus idő előtt véget ér. És remélhetőleg egy mielőbbi időpontban mi, a választók, végre tiszta vizet önthetünk a pohárba.
De gondolnunk kell a következő és az azt követő évekre is. Népszerű pojácákat, vagy felelős államférfiakat akarunk a parlamentben látni?
A népszavazást megtartják. Akárhogy döntünk – elmegyünk, nem megyünk el, igennel vagy nemmel szavazunk – egy dolgot tartsunk szem előtt:
A mi felelősségünk (a szavazatunkba kódolt hatalmi döntés által), hogy milyen lesz az ország, amiben élünk.
És aligha akarhat bárki is közülünk egy lehetetlen, élhetetlen viccországban élni. Akármekkora gyakorlatra tettünk is szert ebben a sportágban Szlovákia megalakulása óta.
(cimlapfotó: TASR/Radovan Stoklasa)
