Falusi tanító fia. Középiskolai tanulmányait Kassán végezte el. 1913–14-ben a Budapesti Tudományegyetem magyar–latin szakos hallgatója lett. 1914-ben belépett a premontrei rendbe. 1915-től jelentek meg versei. 1916-ban a rend tanárjelöltjeként folytatta tanulmányait. 1918-ban pappá szentelték Jászóváron. A felvidéki premontrei gimnáziumok megszűnése után jászóvári könyvtáros, majd 1920–1929 között nagykaposi plébános volt.
1923-ban jelent meg első műve (Hajnali harangszó). 1929-ben már életrajza is megjelent Farkas Gyula tollából. 1930-ban a premontrei rend főnöke Királyhelmecre nevezte ki plébánosnak.
1935-ben sikeres erdélyi körutat tett; megfordult Franciaországban, és a Benelux államokban is. Ekkor találkozott Paul Valéryvel, aki 1944-ben előszót írt a második francia nyelvű verseskötetéhez. 1941–42-ben a Vigilia főszerkesztője volt.
Mécs László a premontrei szerzetespap,költő
A két világháború között élt mint költő és szerzetes. Ebben a korban nem volt könnyű papköltőnek lenni. Népszerűsége határtalan volt, mind vallásos, mind közéleti emberek szemében. Ezt az ellentmondásos helyzetet kitűnően mutatja be Babits, amikor az Illyés Gyula által megkritizált Mécs Lászlót védelmébe vevő és Illyést kioktató Reményik Sándornak azt írja: „mintha egy gyönyörű termőfa oktatná ki ifjabb társát tiszteletre a háztetőn felburjánzott vadsóska iránt”.
1942 januárjában jelent meg „Imádság a nagy lunátikusért” című verse a Vigiliában, ami számos utólagos értelmezés, így a Magyar életrajzi lexikon szerint is Hitler-ellenes vers, melynek megjelenése után büntetőeljárás indult Mécs ellen. Bár a szövegben „Holdkóros”-ként utal Hitlerre, a vers egyes szakaszai alapján ezt nem feltétlenül támadásnak szánta: „égő aggyal megáldott” személyként idézi, akit „véd egy külön angyal”, és „[ú]gy vezet megszállott milliókat, / mint ki szem-nem-látta földi jót ad”.
1943-44-ben szélsőjobboldali, nyilas, hungarista lapokban jelentek meg versei, köztük az Egyedül Vagyunk címűben. Ebben a folyóiratban jelent meg „Föltámadásról zeng a dal ma” című verse 1944. április 7-én, két nappal az után, hogy hatályba lépett a Sztójay-kormány rendelkezése arról, hogy a zsidónak minősülő személyeknek sárga csillagot kell viselniük.
1944-ben elhagyta Királyhelmecet. 1945 után barátainál, rokonainál, Csornán és Pannonhalmán visszavonulva élt. 1953-ban koholt vádak alapján 10 évi börtönbüntetésre ítélték. 1956-ban rehabilitálták. 1957-től ismét lelkipásztori tevékenységet folytatott. 1958 tavaszától rendszeresen prédikált az óbudai plébániatemplomban. 1978-ban Pannonhalmán ünnepelte pappá szentelésének 60. évfordulóját. Hagyatékát a pannonhalmi bencések gondozzák.
Költészete újhumanista, amelyben a szolgálat- és küldetésjelleg, az eszméltető hang a döntő. Keresztény életigenlése a gazdag, sokszínű élet teljességét hirdeti. 1969-ben és 1970-ben is irodalmi Nobel-díjra jelölték, mind a két alkalommal Watson Kirkconnell terjesztette fel a rangos elismerésre.
Művei
- Hajnali harangszó; Földesi Ny., Ungvár, 1923
- Rabszolgák énekelnek. Versek; Voggenreiter, Berlin, 1925
- Vígasztaló. Versek; Voggenreiter, Berlin, 1927
- Az ember és az árnyéka. Versek; Kazinczy, Kassa, 1930
- Üveglegenda.Versek; Athenaeum, Bp., 1931
- Bolond Istók bábszínháza (verses mese, 1931)
- Legyen világosság! (versek, 1933)
- Mécs László válogatott költeményei; összeáll. Just Béla; Athenaeum, Bp., 1934
- Megdicsőülés. Mécs László legszebb versei; Kellner Ny., Bp., 1935 (Nemzeti művészet)
- Fehéren és kéken (versek, 1937)
- Élőket nézek! Versek; Révai Ny., Bp., 1938 (Magyar katolikus írók könyvei)
- Forgószínpad (versek, 1940)
- Mécs László összes versei, 1920–1940; Athenaeum, Bp., 1941
- Mécs László. Huszonötéves költői munkássága alkalmából, a költő négy kiadatlan írásával; Mécs Imre et al.; Danubia, Bp., 1941
- Anya kell! Versek lányokról és anyákról; Athenaeum, Bp., 1943
- Mécs László válogatott költeményei; Moderna, Buenos Aires, 1953 (A Magyar Könyvbarátok kiskönyvei)
- Vadócba rózsát oltok (versek, 1968)
- Aranygyapjú. Válogatott versek. 1923–1968; vál., szerk., bev. Rónay György; Ecclesia, Bp., 1971
- Óriás harangvirág. A költő kötetben meg nem jelent versei. 1933–1970; Agape, Washington, 1972
- Magyarok misekönyve; Agape, Washington, 1972
- Vissza a csendbe! Versek; Classic Printing Co., Cleveland, 1976
- Üzenet. Válogatott versek; vál., szerk. Fényi Ottó és Korzenszky Richárd, utószó Rónay László; Szt. István Társulat, Bp., 1982
- Aranygyapjú. Válogatott versek; vál., szerk. Brudi Zsuzsa, Rónay György, Fényi Ottó; 2. bőv. kiad.; Ecclesia, Bp., 1987
- Fekete zúzmara. Válogatott versek; vál., utószó Bárczi Zsófia; Madách-Posonium, Pozsony, 2005 (Magyar Antaeus könyvek)
- Piros csizmán őszi harmat… Válogatott versek; Tihanyi Bencés Apátság, Tihany, 2006
- Te gondolkozzál bennem… Mécs László portré – emlékek és dokumentumok tükrében; vál., sajtó alá rend. Havasi Péter; Hernád, Kassa, 2006
- Méhes Mária Viktória: Etelka naplója. Mécs László eddig meg nem jelent írásaival; Holnap Magazin, Székesfehérvár, 2014
- Karácsony a Kárpátok alján; vál., szerk. Hunyadi Csaba Zsolt; Lazi, Szeged, 2015
Díjai
- Corvin-koszorú (1939)
- Magyar Örökség díj (2011) /posztumusz/
Forrás: wikipedia.hu
