Kár azon vitatkozni, hogy Karl May járt-e egyáltalán az apacsok földjén, avagy sem. Ez különben más írókra, valamint egyéb művész- és tudós emberekre is vonatkozik: vajon hitt-e Einstein istenben, meg hogy tényleg a szokásostól némileg eltérő szexuális irányultsága volt ezésez híres költőnek, szobrásznak, bárkinek. Talán inkább azt nézzük meg, olvassuk el, ami fennmaradt utánuk.
A Winnetou-t még kiadják. Noha egyáltalán nem könnyű hozzájutni. Hogy ki olvassa? Nos, talán azok, akik gyerekkorukban maguk is olvasták, aztán persze odaadják saját utódaiknak. Már persze, ha még egyáltalán megvan a családi könyvtárban, mert a vastag kötetes Winnetou-t, azt nagyon nem mindig hozták vissza drága kölcsönkérők. /Többek között nekem sem, nyavajások./
Mi értelme, kérdezhetnék sokan, holmi setét bőrű fickóról olvasni, aki annyira nyámnyila, hogy csak akkor öl, ha nagyon muszáj, akkor is, mint akinek a fogát húzzák, egyszerűen látni, hogy nemigen élvezi. És még ott van ez a szőke árja barátja is, aki a legvadabb krízishelyzetekben is csak egyet üt, igaz, hogy az többnyire elég egy sokat tapasztalt grizzlymedvének is. Szinte bármelyik mai, kimondottan gyerekeknek írott animációs filmben körülbelül kétezerötszázhuszonötször több erőszak, ill. haláleset fordul elő.
A Winnetou-t semmiképpen sem azoknak ajánlom, akik képesek meredt szemmel napokat gúvadni bármilyen képernyő előtt. /Ők már úgyis menthetetlenek, kampec./ Inkább azoknak a szülőknek, akiknek valamilyen rejtélyes okból kifolyólag fontos, hogy drága gyermekük legalábbis halljon valamit az ún. „igazságról“. Akiknek esetleg az is fontos, hogy csemetéjük ne okvetlenül a vályú körül tolakodjon egész életében, ahol a zabát osztják, hanem odaálljon a kéregetőhöz, akit éppen sűrűn tetovált, nyak nélküli izomcsávók vesznek körül, azzal az alig titkolt szándékkal, hogy az illetőt halálra rugdossák, csak azért, mert nekik „nem tetszik”.
Winnetou bezzeg egy percig sem habozott volna, de nem ám! Mindenféle lárifári nélkül lábon lőtt volna néhány ilyen illetőt legendás Ezüstpuskájával. És azért lábon, hogy azért szegények a kezükkel még tudjanak dolgozni, ha egyszer véletlenül rászorulnának. És ebben is hogy megnyilvánult /volna/ az ő hőslelkűsége!
Winnetou állást foglalt. Mint ahogy nekünk, neked, mindannyiunknak állást kell foglalni, felettessel – vagy éppen beosztottal – szemben, rámenős ügynök avagy pökhendi telefontársaság, mindennapos emberi butaság és nyúlós-nyálas közömbösség ellenében. Mindennap.
Na, akkor most végre tudjátok, ki olvasson Winnetou-t.
(Az írás néhány éve díjazott lett a Panta Rhei könyvterjesztő hálózat egyik pályázatán, szerk.megj.)
