A legenda szerint jónéhány évvel ezelőtt George Lucas, rendező, producer, forgatókönyvíró, a STAR WARS univerzum atyja, egy német televíziós csatorna magazinműsorának adott interjút (nyilvánvalóan angolul, amit alámondással fordítottak németre a tévénézők számára). Az interjú végén a riporter megkérdezte a mestert, mit üzen a német rajongóknak. George Lucas stílusosan a Csillagok háborúja filmekből ismert ikonikus üdvözléssel felelt: „Az Erő legyen veletek!”, ami angolul így hangzik: May the Force be with you. A fordító azonban (nem lévén rajongó, nem ismerte a szállóigét) „May the 4th be with you”-ként értelmezte azt, azaz: „Május 4.-én találkozunk”. A vájtfülű fanok akkorát derültek a bakin, akkora „FLASH” volt, hogy május 4. rövid időn belül igazi STAR WARS ünneppé lett a rajongók körében.
Nos, a megmosolyogtató történethez hozzá tartozik, hogy az ominózus interjú felvételét valójában soha senki nem látta, és majdnem biztosra vehető, hogy a nem csekély számú Hollywood-i városi legendák körébe tartozik.
A szójáték első igazolt megjelenése a brit kormányfő Margaret Thatcher nevéhez kötődik. A London Evening News címlapján 1979 Május 4-én, a Konzervatív párt hirdetésben köszöntötte az előző nap miniszterelnökké választott Margaret Thatchert: “May the Fourth Be With You, Maggie. Congratulations!” (Az Erő /avagy Május 4./ legyen Veled, Maggie. Gratulálunk!)
„Ez nem hold, ez egy ŰRÁLLOMÁS!”
De mi az a STAR WARS? Hogyan vált egy popcorn-mozi a késő XX. századi amerikai kultúra meghatározó jelenségévé? A válasz utáni kutatás többszáz oldalas könyveket tölthetne meg, mint ahogy meg is tölt, hiszen a jelenségnek már nem csak rajongói, hanem komoly kutatói is vannak.
Egy dolog biztos: Egy ifjú rendező-forgatókönyvíró, bizonyos George Lucas arra szánta életének az 1970-es évek első felére eső részét, hogy egy akkoriban különösebben nem közkedvelt zsánerű filmtervhez stúdiót találjon. Ígéretes kísérleti filmje, a THX 1138 és a mozikban szép sikert arató Amerikai grafiti után joggal remélhette, hogy ötletét – egy sokszereplős űreposzt, melyben varázslóképességekkel bíró lovagok küzdenek a Galaxis gonosz erői ellen – majd tárt karokkal fogadják a stúdiók. Persze nem így lett. Leginkább kinevették. Ám végül, talán jóindulatból, vagy szánalomból, vagy csak azért, hogy lekötelezzék a kicsit dilinyós, de ígéretes ifjű titánt, a 20th Century Fox befogadta a durván 10 millió dolláros költségvetésű projektet, és elkezdődhetett a forgatás.
Hosszadalmas lenne most kitérni minden egyes hihetetlen forgatási sztorira, arra, hogy Lucas valami elképesztő előrelátással rendezői gázsi helyett részesedést kért filmje reménybeli bevételeiből, plusz hozzá a merchandising (pólók, játékfigurák stb.) jogokat. Arra, hogy a színészek zöme baromságnak tartotta az egész filmet, és valójában elég feszült légkörben zajlott a forgatás, mert a levegőben a bukás szaga terjengett. Arra, hogy a stúdió a tesztvetítések után úgy döntött, hogy csak pár félreeső moziban mutatják be a filmet, a délutáni műsorsávban.
Hihetetlennek hangzik, de 1977. május 25.-én, a premier napján, Lucas egy hotelben bújkált magába roskadva. Nem akarta látni éveken át dédelgetett filmje bukását… Aztán megcsörrent a telefon: „George! George! Hol a fenében vagy? Kapcsold be a tévét azonnal!”
A televízió élő adásában, a „félreeső mozik” előtt hömpölygő felajzott tömeg látványa egyszeriben rádöbbentette a rendezőt, hogy nemcsak multimilliomos lett, hanem a történelem talán legnagyobb hatású mozgóképes alkotását vitte vászonra.
A Csillagok háborúja, vagy ahogy mostanában nevezik, a IV. epizód: Egy új remény, a maga 798 millió dolláros bevételével minden idők legsikeresebb filmje lett. Folytatásai, A Birodalom visszavág és a Jedi visszatér nem kisebb sikerrel futottak a mozikban. Eredeti terve, mely szerint a trilógiához előzménytrilógiát is forgat, a 90-es években valósult meg.
„- Szeretlek! – Tudom.”
A fenti rövid párbeszédre a STAR WARS rajongók a filmtörténelem legromantikusabb pillanataként utalnak. De utalhat George Lucas tudatos brand-építésére is. A rajongók ipari méretű kiszolgálására…
A filmek ugyanis üzleti szempontból csak a jéghegy csúcsát jelentették Lucas STAR WARS univerzumában. Ahogy fentebb említettem, a rendező egy prófétai pillanatában magának kérte és megkapta bizonytalan kimenetelű filmje merchandising jogait. Ennélfogva minden játékfigura, póló, gravírozott whiskey-s pohár, naptár, matrica, és az összes kütyü-mütyü, amin a STAR WARS logó díszeleg, az ő bankszámláját gazdagította. Filmek, rajzfilmek, videojátékok, jogdíjas termékek tízezrei, LEGO-szerződés, rajongók százmilliói… kész birodalom.
Hogy mindez mennyit is ér, az 2012 december 21-én derült ki számszakilag, amikor George Lucas az egész hóbelevancot eladta a Walt Disney-nek nem kevesebb, mint négy milliárd ötven millió dollárért (számokkal is ideírom: 4.050.000.000 dollár).
„Áthat és körülvesz…”
De valóban csak a pénzről szól a STAR WARS? Üres popcorn-mozi csupán? Egy felfújt lufi? Ha az lenne, alighanem már rég kipukkadt volna. Hogy gazdasági vonatkozásai mellett megértsük az emberekre gyakorolt hatását, kicsit rajongókká kell lennünk. Be kell kukkantanunk azoknak a tízéves srácoknak a fejébe, akik tágra nyílt szemekkel bámulják ma is a negyvenéves filmkockákat.
És ha ezt tesszük, ott találjuk magunkat az ezredévekkel ezelőtt lobogó tűz mellett, az üldögélő görög pásztorok között, és a hexametereken ringatózva velük hallgatjuk Héraklész, Odösszeusz vagy Akhillész kalandjait. Ott vagyunk azokon a téli estéken, ahol tollfosztás közben Árgyélus királyfi felpattan aranyszőrű lovára…
Ott vagyunk… ellenőrizzük a fénykardunk energiacelláját, barátságosan megveregetjük a mellettünk guruló droid bádogfejét, űrhajónk ajtaja szisszenve bezárul mögöttünk. Nem félünk. Velünk van az Erő.
