A magyar költészet napját 1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik. Kárpát-medence szerte ilyenkor előadásokat, szerzői esteket, rendhagyó irodalom órákat tartanak, amelyek ebben az évben sajnos rendre elmaradnak.
A költészet megítélése rendkívül szubjektív, ezért szinte lehetetlen egy-két költeményt kiemelni a hihetetlenül gazdag magyar szépirodalomból. Az Országos Széchenyi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtára által rendezett konferenciasorozaton megkísérelték megnevezni a tizenkét legszebb magyar verset, majd 2007-2013 között ezekről előadás-sorozatot tartottak.
A verseket irodalomtörténészek, középiskolai tanárok és egyetemi oktatók, műfordítók, kortárs írók és költők járták körül előadásaikban saját szemszögükből nézve, ily módon interdiszciplináris keretbe illesztve azokat. A konferenciák szerves és látványos része volt az, amikor több száz diák szavalta el a verset a különböző helyszínek valamely közterületén.
Íme, ezen összeállítás szerint a legszebb tizenkét versnek ítélt magyar költemény:
Petőfi Sándor: Szeptember végén
Pilinszky János: Apokrif
Arany János: Szondi két apródja
Babits Mihály: Esti kérdés
Radnóti Miklós: Levél a hitveshez
Kosztolányi Dezső: Hajnali részegség
Nagy László: Ki viszi át a Szerelmet
Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában
Berzsenyi Dániel: A közelítő tél
Vörösmarty Mihály: A vén cigány
József Attila: Eszmélet
Weöres Sándor: Valse triste
(forrás: https://nemzetikonyvtar.blog.hu
