Rákay Philip Facebook bejegyzése:
Jóideje Netflix előfizető vagyok, s mellesleg Peaky Blinders rajongó. (A Peaky Blinders egy remek filmsorozat, amely a huszadik század első felében, Angliában játszódik.) Amikor Netflixet nézek, a szakmai kíváncsiság, a filmkészítői, kretaív tapasztalatszerzés éppúgy hajt, mint a fejszellőztetés igénye. Bár ez utóbbi újabban egyre nehezebben megy, a folyamatos, egyre erősödő, szélsőliberális propaganda miatt, ami még a legártatlanabb témájú filmekből is ömlik, de erről majd később…
A pandémia idején mindenki jóval többet volt odahaza, emiatt a monitorok, tévék előtt eltöltött átlagidő is jócskán megemelkedett. Ennek a jelenségnek a legnagyobb nyertesei épp az online tartalomszolgáltatók voltak, köztük a Netflix, amely elképesztő növekedésnek indult világszerte, az elmúlt egy esztendőben.
Mindez persze magával hozta a megnézhető tartalmak robbanásszerű bővülését: mára a saját gyártású Netflix-sorozatok és filmek mind nézettségben, mind minőségben előzik a hollywoodi szuperprodukciókat is. A legnagyobb filmes online tartalomszolgáltató térhódítása ott tart, hogy a világ legeldugottabb pontjának leghátsó szobájában is – ha van internet -, mindössze pár ezer forintos havidíjért elérhetőek ezek a tartalmak.
A Netflix szempillantás alatt változtatta meg a klasszikus tévénézési és mozibajárási szokásokat, ezzel a tudatipar egyik legbefolyásosabb szereplőjévé válva. Mossa is az agyakat, nagy ütemben…
Heteroszexuális, fehérként nézve a felkapott sorozatokat, az embernek szinte az az érzése támad, mintha mi volnánk kisebbségben, ugyanis a filmre vitt történetek jelentős részében igencsak felülreprezentáltak például az LMBTQ-csoport tagjai és problémái. A gyanútlan nézőben, tudatos sulykolással azt a téves érzetet keltve: “Lehet, hogy már csak én nem vagyok transznemű, vagy bármelyik LMBTQ-csoport tagja? Talán velem van a baj, túl maradi volnék?”
Miközben persze nem erről van szó. Míg a Netflix-kirakatban tombol az agresszív genderizmus, addig a valóság, a hiteles statisztikai adatok egészen mást mutatnak. Például Amerikában a népesség mindössze 3,5 százaléka vallja magát melegnek, míg 0,3% transzneműnek. Magyarországon ez az arány még kisebb.
Ennek ellenére, a Netflix nap mint nap megpróbálja lenyomni a torkunkon például annak a normalizálását, sőt bálványozását, hogy valaki transznemű. A Netflix ugyanis felvállaltan közvetítő médiuma a szélsőliberális, neomarxista, nyílt társadalmakat hirdető elmebajnak, sajnos igen hatékonyan puhítva a képernyők előtt „szocializálódó” fiatalokat.
Nem egyszer azt a technikát alkalmazva, hogy egy sorozat második, vagy harmadik szériájában – amikorra már kialakult az érzelmi kötődés – derül ki akár több szereplőről is, hogy meleg, vagy kerül elő egy transznemű “hős” karakter. (például: Money Heist, Designated Survivor, stb.)
Minderre persze könnyedén legyithetnénk is, hiszen Hollywood balliberális szerepvállalása után már nem lepődünk meg szinte semmin, de amikor a nyílt, transz propagandát már a legkisebb gyerekeknek szánt sorozatokba is beleerőltetik, akkor bizony szólni kell.
A The Baby-Sitters Club című sorozatban az egyik főszereplő Bailey, aki biológiailag fiú, azonban transznemű lánynak vallja magát. Nem mellesleg, egy hatéves! gyerekről beszélünk…
Az egyik jelenetben Bailey kórházba kerül, s a kezelő orvosa, a kórlapját vizsgálva, fiúként beszél róla. Bailey 12 éves barátnője elképesztő stílusban oktatja ki az orvost arról, hogy egy transznemű gyerek számára milyen mélyen traumatikus élmény lehet a “misgendering”, vagyis: amikor lány helyett fiúnak nézik.
Itt tart a Netflix. Teljesen beteges, ahogy a legártatlanabb nézőket, a gyerekeket manipulálják. Őszintén: mégis mi keresnivalója van egy gyereksorozatban az agresszív, szélsőliberális identitáspolitikának?
De a Netflix itt nem áll meg, számos esetben történelmet, múltat is hamisít, ezzel is ugyanazt a kampánycélt szolgálva. Így történhet meg például az az abszurditás is, hogy az 1800-as években játszódó, Bridgerton című sorozatban fekete arisztokraták élnek az angol palotákban, s az angol királynő szerepét is egy feketebőrű színész játsza.
Lélegzetvisszafojtva várom azt a pillanatot, amikor egy Martin Luther Kingről szóló film címszereplőjét egy fehér művész alakíthatja, vagy egy kínai… Nonszensz.
S a végére még egy „apróság”. A Netflix 2018-ban, jórészt Magyarországon forgatta a Vaják (The Witcher) című sikeres sorozatának első évadját. A második forgatására azonban – kvázi büntetésből – nem itt került már sor. Dacára annak történt így, hogy hazánk remek forgatási helyszínekkel, stúdiókkal rendelkezik, s a kiváló magyar filmes szakemberek megbízhatósága is messzeföldön híres, nem is beszélve a magyar állam által biztosított 30 százalékos! adóvisszatérítésről, ami minden nálunk elköltött fillér után visszajár a külföldi filmes cégeknek.
A valódi ok az volt, hogy a Netflix tulajdonosai így kívánták nemtetszésüket kifejezni, és jelzést küldeni amiatt, hogy Magyarország – szerintük – nem eléggé elfogadó az LMBTQ-ügyek terén. Szép, új világ…
Forrás: Facebook
