Keleti szomszédunkban, Ukrajnában 2014 óta folyamatosan harcok dúlnak, viszont mindeddig ezek még Kárpátaljától is távolinak tűntek. Pár nappal ezelőtt azonban bekövetkezett az, amire csak nagyon kevesen számítottak, Oroszország ténylegesen megtámadta Ukrajnát. Ahogy ez lenni szokott, mindenki rögtön szakértője lett a témának, a közösségi hálót elborították a manipulált információk mindkét oldalról és szinte kettészakadt a társadalom. Az emberek többsége oldalt választott, mintha a háborúban lenne egyértelmű igazság, mintha minden csak fekete vagy fehér lehetne.
Jó a rosszban, hogy példátlan összefogás vette kezdetét, hogy a háborúból menekülőket, vagy a háborúban maradtakat segítse. Mindezt láthatjuk a közösségi oldalakon is, viszont amiről kevés szó esik, hogy hogyan látják az ottani magyarok ezt az egész helyzetet. Alább pár kérdésre választ kaphatunk egy anonimitást kérő kárpátaljai nemzettestvérünktől.
Ukrajnában 2014 óta háború van, viszont mindeddig a keleti végekben zajlottak a harcok. Hogyan érintette ez a kárpátaljai magyarságot?
A hírekből informálódtunk. Kárpátalján semmit nem éreztünk belőle eddig. Mindenki elvolt a szokásos dolgaival: munka, vállalkozás stb.
Volt rá példa, hogy gyakorlatra vagy katonai szolgálatra hívtak be magyarokat ez idő alatt?
Igen, amikor 14-ben elkezdődött az egész, akkor is volt a mostanihoz hasonló általános mozgósítás. Sajnos sok magyarnak akkor nem sikerült elmenekülni. Azóta pedig vissza állították a kötelező katonai szolgálatot 18 éves kortól.
Gondoltátok, hogy a helyzet tovább fajul és konvencionális háborúvá növi ki magát?
Nem gondoltunk ilyet, az utolsó pillanatig hittünk abban, hogy mindenben megegyeznek végül a tárgyalóasztaloknál.
Hogyan érintette a nyílt háború kitörése a kárpátaljai magyarságot?
Eleinte nem hittük el. Mi például még aznap is elmentünk dolgozni. Aztán a munkahelyen döbbentünk rá, hogy ez véresen komoly. Még aznap, éjszaka ötödmagammal elmenekültünk az országból, így próbálván elkerülni a behívót.
Civilizációs betegség, hogy mindenki interneten váli szakértővé és így sajnos rettenetesen sok dezinformáció terjed, aminek sokszor nagy hatása van a mindennapokra. Többször találkoztam olyan információval, hogy Magyarország blokkol bizonyos szankciókat Oroszország ellen, volt ennek valamilyen negatív hatása Kárpátalján?
Sajnos igen. Nagyon szomorú, hogy az ukrán nép még ilyenkor is bűnbakot keres. Nincs erre a szerepre alkalmasabb a kárpátaljai magyarnál. Még az orosz is bent az országban, de az ukrán nép egy része már azzal foglalkozik több kárpátaljai ukrán nyelvű hírportál Facebook bejegyzéseinél, hogy hogyan fognak elbánni velünk ismét, amikor legyőzik az oroszokat. Sajnálatos és egyben nagyon szomorú, hogy így vagy úgy, de végül mindig rajtunk csattan az ostor.
Változott az egymáshoz való magatartás a magyar és az ukrán lakosság között?
Alapjában véve békében tudunk egymás mellett élni az ukránnal. Persze van egy réteg, akik mindig a tudtunkra hozzák, hogy mi csak másodrendű polgárok vagyunk. Én úgy gondolom, hogy előbbiekkel nem fog változni semmi. Az utóbbiakról meg inkább ne beszéljünk.
Milyen az általános hangulat a háború kitörése óta, a harcok még mindig távolibbak, viszont az ukrán kormány már nem engedélyezi a 18-65 év körüli férfiaknak, hogy elhagyják az országot. Ez a kötelező sorozás előjele lehet?
Ez már az. Előbb utóbb mindenkihez kimennek, akiket érint. Onnantól kezdve 4 napjuk van, hogy összepakoljanak, elbúcsúzzanak és bevonuljanak. Elvileg. Gyakorlatban sajnos ez úgy működik, hogy járják a városok tereit, utcáit és akiket csak tudnak összefogdosnak és akaratuk ellenére azonnal besorozzák és viszik őket a frontra. Borzasztó dolgokat élnek át az otthon maradottak. A magyar falvakba sem restek kimenni sajnos. Rettegésben tartják ezáltal az egész lakosságot.
Mennyire érzi magáénak ezt a háborút Kárpátalja magyarsága, ha lehet a háborút valamilyen szinten sajátnak tekinteni, hiszen nem a kirobbantóknak kell harcba menniük?
Egyáltalán nem! Hiszen a jelenlegi és az ez előtti ukrán kormány az elmúlt 8 évben gondoskodott róla (nyelvtörvény, oktatási törvény), hogy az a maradék együttérzésünk is elvesszen Ukrajna iránt, ami addig volt, ha egyáltalán volt.
Van esély a megegyezésre?
Az ukrán kormány hazug és hiteltelen. Ha van is esély bármilyen egyezségre úgysem fogják betartani ( pl. Minszki egyezmény). Nekünk, kárpátaljai magyaroknak a legrosszabb forgatókönyv lenne, ha a jelenlegi ukrán kormány maradna.
Mit gondolsz mi lesz a végkifejlete a háborúnak, meddig fog tartani és milyen eredménnyel ér véget?
Istenben bízom és remélem, hogy bármi is lesz a vége, hamarosan vége lesz és béke lesz az egész térségben.
A Kárpátaljáról elmenekültek milyen mértékben terveznek visszatérni, hogy fog ez kihatni a már eddig is magas kivándorlásra?
Sajnos nagyon sok ismerősömtől hallottam, hogy ő most már nem tér vissza. Én magam viszont mindenképp visszamennék. Kárpátalja az otthonom és mindig is annak fogom tekinteni.
