2023. január 20., 07:55, ma7/Kolek Margit
A farsang a téltemetés, a tavaszvárás, a karneválok és a jelmezes felvonulások ősi örömünnepe. A hagyományos magyar paraszti életben a farsang időszaka volt az evés, ivás, disznótorok, az udvarlás, párválasztás és főképpen a házasságkötések, lakodalmak legfőbb ideje.
Fotó: csodasmagyarorszag.hu
Alighogy elbúcsúztattuk az óévet, máris itt van a farsangi mulatságok ideje. „Felkötjük a farsang farkát” – mondták eleink, ha a farsangi időszakban szórakozni indultak.
Különösen az utolsó három nap: farsang farka (farsangvasárnap, farsanghétfő és húshagyókedd) volt a vidám szórakozások ideje. A társadalom minden rétege kivette a részét ebből a vidám időszakból.
Fotó: mek.oszk.hu
A farsang hossza és időpontja
A farsang hossza és naptári zárónapja minden évben más és más. Ennek az az oka, hogy bár a farsang világi ünnep és ősi hagyományai a pogány ókorba nyúlnak, mégis keresztény egyházi ünnepekkel van szoros összefüggésben.
Két egyházi ünnep közé ékelődik és azokhoz szorosan kötődik. Ennek megfelelően a kezdete mindig ugyanakkor, vízkeresztkor, január 6-án van. A hagyományok szerint ekkor szedjük le a karácsonyfát és ettől a naptól számoljuk farsang időszakát, amelyet a hamvazószerdával zárunk.
A farsang hosszú is lehet és rövid is, attól függően, hogy mikor van húsvétvasárnap. Húsvét vasárnapjától vissza kell számolni negyven hétköznapot és szombatot (összesen a vasárnapokkal együtt 46 napot), így megkapjuk a nagyböjt időszakának kezdetét, hamvazószerdát.
Idén a farsangi időszak január 6-tól február 23-ig tart.
Fotó: csodasmagyarorszag.hu
A farsang nevének eredete és jelentése
A farsang bajor-osztrák jövevényszó: a „vaschang”-ból származik. A Magyar Néprajzi Lexikon (pontos hivatkozás megnevezése nélkül) 1283-at adja meg első megjelenésként, de van olyan szakmai oldal, amely ezt jóval későbbre, a 14. század közepére teszi. A latin országokban ugyanerre az időszakra a ‘carneval’ (karnevál) szót használják.
A farsang lényege a párválasztáson és a gonosz szellemek elűzésén kívül a szabályok felrúgása és kigúnyolása, melyet jól mutatnak a színes és díszes, helyenként ijesztő maszkok és a következmény nélküli szórakozás. A névtelenség, az „arctalanság” biztosította a szabad vélemény nyilvánítást.
Farsangi szokások és hagyományok
Magyarországon a farsangi szokások megjelenése a középkorra tehető, elsősorban német hatás eredményeként. Elterjedése valószínűleg három fő területen történt: a királyi udvarban, a városi polgárság és a falusi lakosság körében. A királyi udvarba Itáliából hoztak álarcokat, jelmezeket.
Fotó: szekesfehervar.hu
Bár a farsang legjellemzőbb elemei a mai napig fellelhetőek a Kárpát-medencében, ennek az ünnepkörnek több olyan eleme is létezett, mely mára jobbára kikopott a szokások közül.
A farsangi szokások – többnyire február hónapban – farsang végére, farsang farkára összpontosultak.
Farsangfarka
A farsang csúcspontja a karnevál, hagyományos magyar nevén „a farsang farka”.
A farsang utolsó szombatjától húshagyókedd éjfélig tartó időszakot nevezzük farsangfarkának. A farsang három utolsó napjához kapcsolódott a legtöbb szokás: farsangvasárnaphoz, farsang hétfőhöz és húshagyókeddhez. A farsang utolsó napját jelölő húshagyó elnevezés a böjt, a böjti étkezés kezdetét jelenti. A hét hátralévő részét csonkahétnek hívjuk.
Fotó: programturizmus.hu
A farsang egy zajos nevetéssel teli mulatságait ősi hiedelmek, babonák hívták életre.
A középkori hiedelmek szerint a tél utolsó napjaiban, amikor a nappalok egyre rövidebbek, azt hitték, hogy a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek ez által életre kelnek.
Vigadalommal, felvonulással beöltözéssel és boszorkánybábú égetéssel akarták ezeket a gonosz szellemeket elűzni. Ezért a régi jelmezek, mind ijesztőek voltak, hogy elűzzék a halált és a hideget. Egyes helyeken tüzes kerekeket görgettek, mellyel a tél végére elgyengülő Napot kívánták erősíteni és bíztatni, hogy tartson ki, mert azt remélték, hogy a tűz majd újra lángra lobbantja a napot, és a meleg elkergeti a hideget.
Fotó: ismertseg.hu
Álarcos bálok és mulatságok
Legkorábbi említése már Mátyás király idejében is feltűnik. Elsősorban az itáliai-francia reneszánsz mintát követő álarcos mulatságok formájában. Mai tipikus képviselői között található például a bécsi és a pesti operabál.
Fotó: operabalmuzeum.hu
Felvonulások
A tél vége és tavasz kezdete, a termékenység és bőség időszakának kezdete az ókori népek mindegyikénél jeles ünnep volt, amit képletes díszítéssel, különféle maszkokba és jelmezekbe bújva ünnepeltek.
A farsangi ünnepkör leglátványosabb elemei a jelmezes felvonulások. A világ sok országában zajló vidám felvonulások közös jellemzője, hogy az utolsó farsangi hétvégére esnek, illetve a hosszabb ideig tartóknak ekkor van a csúcspontjuk.
Az alakoskodó szokásban a főszerep a famaszkot viselő busóké, de nyomukban járnak a jankelék, akik hamuval kenik a lányokat és a ma már nagyszámú közönséget. A telet szimbolizáló koporsó elégetése, a busóavatás, az ijesztgetés és a tánc a télűző szokás kiemelt eseményei.
A farsangi időszakhoz tartozik a kormozás, busójárás, téltemetés szokásai, melyek mind a tél elűzését jelképezték. A telet leváltó tavasz küzdelmét jelmezekbe bújt emberek játszották el. A végeredmény minden esetben a tavasz győzelme volt.
Fotó: hungarytoday.hu
Farsangtemetés
„Farsang farka” harmadik napján egyes helyeken a mai napig nagy népi mulatsággal: a farsangtemetéssel vagy téltemetéssel búcsúztatják a vidám heteket.A farsangtemetés bonyolítása hagományosan a férfiak dolgának számított. A központi figura ilyenkor a felöltöztetett szalmabábu volt, mely a telet jelképezte.
A bábot előbb a temetési menetek mintájára körbehordozták a faluban, majd tájegységtől függően eltemették vagy elégették. A menetben siratóasszonyoknak öltözött férfiak óbégattak, sőt nem egyszer pap is tartott velük, aki feladta az utolsó kenetet.
Tikverőzés
Kétségkívül a mohácsi busójárás a leghíresebb farsangi szokás, de a mohai tikverőzést is egyre többen ismerik, amely 2011-ben került fel a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére.
A tikverőzés sokban hasonlít a mohácsi busójáráshoz, a farsang utolsó napján kerül megrendezésre. Minden év húshagyókeddjén a 14-20 év körüli legények tradicionális maskarába öltöznek: rongyszalagokkal gazdagon díszített bohócnak, fehérruhás szalmatöröknek, szerencsehozókéményseprőnek, és a legfiatalabb alakoskodók lánynak. A farsangi hagyományoknak megfelelően színes szalagokkal díszített ruhákat, jellegzetes álarcokat viselnek, mely nem mást szolgál, mint hogy a telet és a rosszat elűzzék, valamint a betegségekre is ráijesszenek.
Fotó: moha.hu
A színes farsangi maskarások végigjárják a falut, és minden házba-udvarba betérnek, hogy összegyűjtsék a tyúkólakban talált tojást (mint a termékenység és bőség szimbólumát).
A tikverőzés, a jelképesen elvégzett tyúkverésről kapta nevét. Ilyenkor a különböző jelmezekbe bújt legények furkósbotjukkal szimbolikusan megütögetik a tyúkokat, ami a jószág termékenységét, illetve a javak bőségét szolgálja.
A varázslás részeként a tikverőzők korommal kenik be a házak lakóit is – elsősorban a lányokat, asszonyokat -, a járókelőket és az érdeklődőket.
Fotó: hagyomanyokhaza.hu
A tikverőzőket a házaknál a tojáson kívül fánk és bor is várja, az összegyűjtött több száz tojásból pedig az esti mulatságra rántotta készül. Ezzel a lakomával és tánccal zárul a falu népe számára a farsang.
Remélés
A remélés a farsang végéhez köthető téltemető, tavaszváró, alakoskodó szokás a Heves vármegyei Novaj községben.
Lényege, hogy egy ál lakodalmas menet jellegzetes, maskarába öltözött, fiatal, még meg nem házasodott legényei végig járják a falu utcáit csörömpölés, zeneszó közepette, bemennek a lányos házakhoz bekormozva az ott lakó fiatal lányokat, asszonyokat, s cserébe tojást, és szalonnát kapnak, melyet összegyűjtve este megsütnek, elfogyasztanak az iskola épületében.
Fotó: lobbanaspont.hu
Busójárás
A magyar nyelvterület legismertebb farsangi népszokása a sokácokhoz kötődő mohácsi busójárás, megjelenéséről a XVIII. század végéről vannak az első adatok.
Fotó: csodasmagyarorszag.hu
A busójárás idejét a tavaszi napfordulót követő első holdtölte határozza meg, régen farsangvasárnap reggelétől húshagyókedd estéjéig tartott a mulatság.
A legelterjedtebb magyarázat szerint a mohácsi busójárás célja a téltemetés, a télűzés volt: az emberek ijesztő ruhákba bújva azt remélték, hogy a tél megijed tőlük, és elszalad.
A busóruházat általában szőrével kifordított birkabőrből, bocskorból vagy csizmából, fehér vászongatyából és faálarcból áll. Régebben a vászongatyát szalmával tömték ki, hogy a busó erősebbnek nézzen ki. A bundát derékban kötéllel vagy lánccal fogták össze és erre egy vagy több kolompot fűztek. A kereplő, a buzogány, a favilla és a vízhordófa sem hiányozhat a busók kelléktárából.
Fotó: torzsasztal.hu
Mohácson a hagyomány eredetét a törökűzés legendájával is magyarázzák. Úgy tartják, a mohács-szigeti mocsárvilágba menekült őslakos sokácok megelégelve a rabigát, ijesztő álarcokba öltözve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel, az éj leple alatt csónakokkal átkeltek a Dunán és elzavarták a törököket. Ennek azonban aligha van történeti alapja.
Mohács 1687-ben szabadult fel a török uralom alól, a sokácság betelepítése viszont csak mintegy tíz évvel ezután kezdődött meg. Minden bizonnyal a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a szokást, amely Mohácson formálódott tovább és nyerte el mai alakját.
A mohácsi busójárás 2009-óta szerepel az UNESCO Emberiség Szellemi Kulturális Örökség reprezentatív listáján.
Ördögkerék
Az ördögkerék, egy lovakkal és eketaligával húzott hosszú rúd, amelynek végébe bevert szögön, mint tengelyen, vízszintesen, de inkább ide-oda billegve forog egy kör alakú falap. Általában három busó áll vagy ül rajta, és a középre szerelt fogantyúba kapaszkodik. Amikor a busókerék a földhöz ér, meg-meglódul a rajta ülő, vagy álló busókkal, akik néha le is esnek róla a közönség nagy derültségére. Ma már ezt is húzhatja motoros eszköz.
Fotó: Busófest Facebook-oldala
A nagyvilágban a legismertebb téltemető ünnepségsorozat a riói és a velencei karnevál.
A riói karnevál péntektől húshagyó keddig tartó, 5 napos fesztivál, amit jelenlegi formájában 1928-óta rendeznek meg.
A velencei karnevál központja a Szent Márk tér, ahol álarcos látogatók serege hömpölyög. A jelmezes kavalkádban itt is megjelenik az alakoskodó játék, ahogy a tűz is. Velence idén 18 napos karnevált rendez, amelynek eseményei február 4-21. között zajlanak a város csatornáin, hídjain és terein
Fotó: cartoureurope.hu
Táncmulatságok, párválasztás
A farsangi mulatságoknak rendkívül fontos szerepük volt a párválasztásban. Az egész magyar nyelvterületen számos adat bizonyítja, hogy a lányok ilyenkor adták a legényeknek a bokrétát a kalapjukra.
Az Ipoly menti falvakban a lányok már a farsang előtti héten küldték el a bokrétát a kiszemelt legénynek, amit általában a lány keresztanyja vitt el. A bokrétát a legények farsangvasárnap a kalapjukra tűzték, így mentek el táncolni. Volt olyan legény, aki több lánytól kapott bokrétát, de azzal a lánnyal kellett először táncolnia, akitől az elsőt kapta. A legények azt a bokrétát tűzték a kalapjuk elejére, amit a nekik legjobban tetsző lánytól kaptak.
A farsang adott alkalmat arra is, hogy tréfásan, olykor durván figyelmeztessék azokat, akik ugyan már elérték a megfelelő kort, de mégsem mentek férjhez.
Vénlánycsúfolás
A vénlánycsúfolásnak különböző változatai voltak, pl. tuskóhúzás, kongózás, szűzgulyahajtás, állakodalom. Az eladósorba került lányok egészen húshagyókeddig reménykedhettek, ám ezután már vénlányokként tekintettek rájuk. Ezen okból alakult ki a vénlánycsúfolás szokása is, melynek központi eleme a tuskóhúzás volt.
Tuskóhúzás
Tájegységtől függően változott ennek a mókás gúnyolódásnak a menete.
Sok helyütt a tuskót szekér mögé kötötték és egy lánynak öltöztetett bábút kötöttek rá, aki a település vénlányait szimbolizálta. A művelet közben csúfolódó versikéket énekeltek.
Göcsejben és Hetésben a leányos házak ajtaja elé a legények nagy tuskót raktak. Ennek értelme az, hogy a leány, akinek először illik felkelni és a dolog után nézni, hadd húzza el a nehéz tuskót, ha már nem ment férjhez s nem vállalta még a házasság terhét.
A tuskóhúzást régen főként a Dunántúlon gyakorolták, de ismerték Szatmár megyében is. Ráadásul a nyugati országrészeken még a két világháború között is bevett szokás volt.