Sarlós Boldogasszony ünnepén a római katolikus egyház arról az eseményről emlékezik meg, amikor Szűz Mária (méhében Jézussal) meglátogatta unokatestvérét, az ugyancsak gyermeket (Keresztelő Jánost) váró Erzsébetet. Az ünnep liturgikus neve ezért: „Szűz Mária látogatása Erzsébetnél” vagy latinul: Visitatio Beatae Mariae Virginis.
Az ünnep története Az ünnepet először a minoriták tartották meg 1263-ban, majd a 14. században VI. Orbán pápa rendelte el az egész egyház számára. Hagyománytiszteletből napjainkban is július 2-án ünnepeljük. S mivel ez a nap az aratás kezdetének ideje, ezért magyarul a Sarlós Boldogasszony nevet viseli, Szent Gellért püspök ajánlatára a magyar nemzetnek, így tisztelve Jézus anyját.. Az elnevezése a régi sarlós aratásra utal, amikor a nők még sarlóval arattak. Nem véletlen, hogy Boldogasszonyunk jele a Holdsarló (a Hold a nőiesség). A hagyomány szerint a férfi aratott, az asszony pedig a nyomában járva sarlójával felnyalábolta a levágott gabonát, és kötözte a kévét.
Igazi hungarikum az, hogy a magyarság az aratás védelmezőjét látta benne és nem az újszövetségi jelenetre emlékezik. Talán ezt az ünnepet már több ezer éve ismerjük, és a kereszténység felvétele előtt is megemlékeztünk Boldogasszonyról, legfőbb oltalmazónkról.
A Kárpát-medence sok pontján az aratás egyik jeles napja Péter-Pálra, vagyis június 29-re esik, de az aratáshoz kapcsolódó ősi, talán táltoshitig visszanyúló hagyományok jórészt sarlós Boldogasszony napjához kötődnek. Már maga a „sarlós” elnevezés is az aratásra utal. Régen ezzel az ősi eszközzel végezték az asszonyok a szent munkát, az „életnek” nevezett búza betakarítását. Sarlós Boldogasszony napján valami beteljesül, befejeződik. Az „élet”, a búza beérett, lehet aratni. Földanyánk adománya a táplálás és a megtartás Boldogasszonyunk kegyes ajándéka.
