Kiss Kolos
szubjektív #3
2021-01-19 Nos Numerus Sumus
Egy birodalom vagy egy politikai rendszer már az elején magában hordozza bukásának csíráit. És ez legtöbbször az önmagával való meghasonlásban érhető tetten.
Amikor az Európai Unió intézményei lándzsáikat rázva követelik a marginalizált csoportok, szexuális kisebbségek, a bevándorlók és minden gombfoci- vagy gittegylet számára a mind szélesebb polgárjogokat…
Amikor a tagországok gazdasága recseg ropog a járvány okozta válságtól, és az Európai Bizottság a gyors válságkezelés helyett – kart karba öltve az EU Parlamenttel – a liberális politikai fősodor agymenéseivel zsarolja a még ellenálló országokat…
Akkor … egy minden ízében az úgynevezett „európai értékeknek” megfelelni akaró és megfelelni képes kezdeményezést, a több mint egymillió EU-s állampolgár által aláírt, az Unió területén élő nemzeti kisebbségek védelmét célzó beadványt nemes egyszerűséggel lesöprik az asztalról.
Még csak azt a fáradságot sem veszik, hogy utánanézzenek, utánajárjanak, mi a búbánatos nyavajáért rínak ezek…
Nem… ellentétben a pucér feneküket rázó, gyermekeket megrontó, abortuszimádó lieblingjeikkel… a nemzeti kisebbségek ügye tagállami hatáskör. A román állam, a szlovák állam, a spanyol állam, stb. jobban tudja…
Végülis ki tudná jobban, mint azok, akik évtizedek/évszázadok óta elnyomják, üldözik, semmibe veszik a területükön élő nemzetiségeket? (Istenem, ezt a leckét, mi magyarok mily keservesen kellett megtanuljuk!)
Hát a körösztanyjuk térgye kalácsát! Azt!
Most már tudjuk, mennyire valódiak a fennen hangoztatott magasztos elveik.
Már tudjuk, hogy ez az Unió pont ugyanolyan, mint a régi, a Szovjet…
Már tudjuk, hogy a király meztelen.
És most sokadjára újból megtanultuk, hogy csak magunkra számíthatunk.
Nem könnyű, de nem is lehetetlen küldetés ez. Csak egy kis összefogás kell…, hogy minden hátratétel, mellőzés, gúnykacaj ellenére legyünk „egy cél, egy akarat” megint. Mert számítunk.
Nos Numerus Sumus – Mi is számítunk!
