Száz esztendő nem idő, száz esztendő nagy idő. Egy több mint ezeréves nemzet életében, történelmi léptékkel, nem sok, de hazánk jelenkorát alapjaiban meghatározó távlat. Éppen száz esztendeje történt meg az, aminek soha nem szabadott volna megtörténnie. Mindig is egy felfoghatatlan átmeneti vészkorszaknak véltük, egy történelmi műhibának, bűnnek, ami előbb vagy utóbb úgyis megjavul. És ma is hiszünk benne, hogy egyszer helyre áll a rend, és lesznek nemzedékek, amik már csak, mint egy rossz álomra, egy gyászos epizódra fognak visszagondolni arra az időszakra, amikor határok választottak el magyart a magyartól. Magyar hegyek, magyar városok, magyar templomok, magyar várak, magyar emberek kerültek idegenbe. Ám, ahogy a Hazajáró utazásai során megtapasztalhatta, egyetlen elszakított területről sem sikerült végleg kiradírozni a magyarságot. Sőt, ha történelmi hazánkra tekintünk, 100 esztendő távlatából, még mindig a magyarság adja a Kárpát-medence népességének többségét. Mert, ahogy Reményik Sándor is fogalmazott: „Országokat lehet szétdarabolni: Nem lehet legyilkolni lelkeket!”
2020-ban, Trianon 100. évfordulóján gyászoljuk tehát szétdarabolt országunkat, de a lelkek halhatatlanságából hitet, a megmaradásából erőt kovácsolunk és magyar jövőt építünk. Évadzáró centenáriumi adásunkban az elszakított országrészeken élő új országépítők üzenetét tolmácsoljuk.
A „Hazajáró” hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig – megannyi magyar emlék kíséri a „Hazajáró” soha véget nem érő útját.
Forrás: hazajaroweb
