Amint látják, csodás világunkban a csalásnak oly sokféle változatos formája létezik, hogy azt számon tartani is szinte lehetetlen. Szó esett az ún. „utazási irodákról”, amely se nem utazási, se nem iroda, hanem inkább komoly jogi háttérrel rendelkező profi szélhámosok gyülekezete. Finoman szólva. Említést tettünk a környéken (is) elhíresült „bádogos” partiról, akik ennél sokkal durvábban, fenyegetéssel, lopással járatják le e régi mesterség igazi képviselőit.
Eme ereszcsatorna-tudósok másik csoportja inkább a színészi teljesítményre helyezi a hangsúlyt. A forgatókönyv nagyon egyszerű: megrendelő és szakember megegyeznek egy összegben. Mikor fizetésre kerül a sor, a szakember elbődül, mint sebzett szarvas, és jól begyakorolt, teátrális mozdulatokkal a megrendelő lába elé vágja a pénzt. Hogy az mit képzel. Ennyivel akarja kiszúrni a szemét, neki, akinek apró gyermekei vannak?
– De hát…- hebeg a magányos nyugdíjas – megegyeztünk…
– A munkában. De nem az anyagban.
– És… az mennyi?
Kedves szakemberünk már böki is az összeget, amely alig valamivel több, mint öregünk háromhavi nyugdíja.
– Miért ilyen sok?
– Azért – magyarázza a szaki megvetőleg a vén szenilisnek – mert ez tiszta cinből van. Látja?
Azzal végighúz egy pléhvágó ollót egy darab csatornán. Ami, persze fénylik, mert akármilyen rozsdás ereszcsatornán végighúzunk akármit, az bizony fényleni fog. A „cint”, azt hamar megtanulták szakembereink.
Nincs olyan, hogy „cin”, se Magyarországon, se Romániában. A köznyelv a „cink” szót rövidítette (kémiai jele Zn), amivel ténylegesen bevonják – konkrétan galvanizálják – az eredeti, egyszerű vasat. Ráadásul a „cín”, hosszú í-vel, az ón (kémiai vegyjele (Sn), ami szlovákul tényleg: „cín”.
De némi fenyegetésért azért eme amatőr színjátszó művészek sem mennek a szomszédba.
– Jöjjünk vissza éjszaka?
Öregünk feladja. Vagy előszedi a temetésre szánt pénzt, vagy kuncsorog a szomszédoknál. Hogy előre eltervelt előadásról van szó, azt az bizonyítja: egy másik esetben nem az anyag ára volt horribilis, hanem fordítva: a „munkáé”. Pénzt földhöz vág, mit képzel, amiben megegyeztek, az csak az anyag ára volt, neki apró gyermekei vannak, stb. Természetesen mindkét esetben nyitva volt a kiskapu, és természetesen mindkét esetben magányos nyugdíjasról volt szó.
Ahogy a harmadikban is. Önkéntes vasgyűjtők rakták fel a pár mázsányi régi vasat a furgonjukba. Beszálltak, egyikük kihajolt az ablakon:
– Gyere, öreg, itt a pénz!
Öreg odaballag, tartja a kezét, csávó belepottyant egy ötvencentest.
Elhúznak, öreg néz, híj, a ….anyátokat.
Akkumulátorokat is gyűjt egy másik üzletember, márkás ukrán autójában.
– Ingyen elvisszük. Természetvédők vagyunk.
Olyan bizalomgerjesztő arca van. Bár eddigi tapasztalataim alapján viszonylag kevés természetvédő visel harmincdekás arany pecsétgyűrűt a kisujján, valamint a nyakában hasonlóan nemes anyagból készült húszcentis keresztet, hogy olyat akármelyik jeruzsálemi zarándok se hord.
És gyűjtöttek már itt mindenre. Harangra, haranglábra, templomra. Árvíz-károsultakra, beteg gyerekre. Egészséges, tehetséggel megáldott gyerek külföldi tanítására. Mese nincs: a tandíjat mindenki megfizeti. Megvesszük a strucc-zsírt, a csodakaktuszt, a még csodálatosabb katyvaszt, amiből zabálhatsz, amennyi beléd fér, mégse leszel kövér. Piramisjáték minden mennyiségben, befektetés és részvények, portfólió és por se marad utána. Mindenki elad és mindenki vesz, megvan a tizennegyedik hitelkártya is (megtörtént). Adósságokat már unokák örökölnek és Szlovákia lakosainak nagy része egy hónapi tartalékkal sem rendelkezik. Állam bácsi segít: az iskolában új tantárgyat vezetnek be, a gazdálkodás tudományát, amely arra okít: nem okos dolog minden jövedelmet azonnal elverni, valamint eladósodni úgy hetven évre.
Úgy néz ki, minden hiába. Információs korban legnagyobb a sötétség. Vakcinától rettegünk, ám kuruzslónak hiszünk. Antibiotikum nem kell, csak kivonat a trópusi páfrány holdtöltekor szedett gumójából, melyen éppen fekete varacskos disznó frissen ellett háromlábú malaca legelész. Segíthet valaki? Rendőrség, egyház, egyéb?
– Akar feljelentést tenni?
Ki ismeri be, ha átverik? Ki akar bíróságra járni, idézéseket bontogatni, pereskedni? Úgy néz ki, nagyon sok tanpénzt megfizetünk még, te, én, mindannyian.
Azért egyvalamit biztosan megtehetünk.
Zárjuk be a kiskaput.
További írások: https://eastendman.blogspot.com/
