Kétszázötven éve, 1775. február 9-én született a Nagyszebenhez közeli Bólyán (ma Buia, Románia) Bolyai Farkas, az első jelentős magyar matematikus, Bolyai János apja.
Fotó: Archív felvétel
Elszegényedett nemesi családból származott, apja szolgabíró volt. Hatévesen már latinul is írt és olvasott, iskolásévei alatt ehhez megtanult németül, franciául, olaszul, angolul, héberül és románul, s kívülről tudta (természetesen ógörögül) az Odüsszeia első tíz énekét.
Fejszámoló tehetsége és zenei érzéke miatt csodagyereknek tartották, 14 jegyű számokból fejben vont négyzet- és köbgyököt. Tudásvágya olykor testi épségét is veszélyeztette, egy kísérlete során majdnem megvakult a berobbant lőportól.
A nagyenyedi református kollégiumban nevelkedett, 12 évesen a nála négy évvel fiatalabb Kemény Simon báró mentora volt Marosvécsen, akivel öt évig tanultak együtt a kolozsvári református kollégiumban. Bolyai 1796-tól a jénai, majd a göttingeni egyetemen tanult, ahol diáktársa és barátja volt Carl Friedrich Gauss, később is a nagy német matematikus jelentette számára a kapcsolatot az európai tudománnyal.
Ekkor kezdett Eukleidész V., párhuzamossági posztulátumával, a „paralellákkal” foglalkozni, amelynek ellentmondását azonban csak fia, János oldotta meg. Kettejük nézeteltérései megkeserítették az apa életét, erről Németh László 1960-ban Apai örökség, 1961-ben A két Bolyai címmel írt drámát.
Bolyai 1799-ben gyalog tért haza. 1801-ben megnősült és dolmáldi birtokán gazdálkodott, 1802-ben megszületett János fia. 1821-ben megözvegyült, három évvel később újra megnősült és 1826-ban világra jött Gergely fia, de 1833-ban második feleségét is elvesztette. 1804-től 47 éven át tanított a ma nevét viselő marosvásárhelyi református kollégiumban matematikát, fizikát, kémiát és csillagászatot, de mivel sovány fizetéséből nem tudott megélni, fordított, gyászjelentéseket és verses nekrológokat írt (még sajátját is elkészítette), új fűtő- és főzőberendezéseket tervezett, kocsmát bérelt.
Kísérletezett gyógyítással, foglalkozott társadalmi kérdésekkel, az utópikus szocializmus gondolatai nyomán született Úr-bér, kárpótló egyesület című írásában a jövő falujának életét képzelte el. Foglalkozott filológiával, rajzzal, zeneelmélettel, 1817-ben jelent meg Öt szomorú játék című kötete, lefordította Alexander Pope Próbatétel az emberről (An Essay on Man) című művét, John Milton és Friedrich Schiller műveit. A kolozsvári színház pályázataira írta Pausianas, II. Mohamed és Kemény Simon című drámáit, amelyek a francia felvilágosodás hatását tükrözik, ám szónokiasságuk miatt nehezen adhatók elő.1820-ban megírta az első magyar nyelvű erdészeti szakmunkát, amely csak 1911-ben jelent meg Erdészeti csonka munka címen. Írt könyvet a Marosszéki lakodalmi szokásokról, jelent meg kötete német, latin és magyar nyelvű versekkel. 1839-ben camera obscurával fekete-fehér képeket rögzített, néhány hónappal megelőzve a dagerrotípia módszerének bejelentését. A Magyar Tudós Társaság (az MTA elődje) 1832-ben a természettudományi osztály levelező tagjának választotta meg.
Fotó: mandiner.hu
Bolyai Farkas első matematikai műve, az Arithmetica eleje 1830-ban jelent meg. További tudományos művei: Az arithmetikának, geometriának és physikának eleje (1834), Arithmetica eleje kezdőknek (1850), Űrtan elemei kezdőknek (1851). Kurzer Grundriss (Rövid vázlat) című 1851-es, névtelenül megjelent művében fia elsőbbségét bizonygatja az abszolút geometriában az orosz Lobacsevszkijjel szemben. Fő műve a kétkötetes Tentamen (Kísérlet, 1832-33), egy saját felfedezéseit is tartalmazó tankönyv.
Elszigeteltsége miatt felismerései nem váltak közkeletűvé, így azokat mások nevéhez fűzik. A magasabb fokú egyenletek közelítő megoldására alkalmas Bolyai-algoritmus Heinrich Baltzer révén vált ismertté, a pozitív tagokból álló végtelen sorokra állította fel a ma Raabe nevét viselő konvergencia-kritériumot, ő ismerte fel először a De Morgan-féle kritériumskálát is. Jelentősek Bolyai Farkas megállapításai az aritmetika, a geometria és a halmazelmélet terén, valamint a végszerű területegyenlőség általa adott definíciója, amely szerint két síkterület akkor végszerűen egyenlő, ha véges számú, páronként egybevágó darabokra osztható.
1852-ben kiadta Jelentés című végrendeletét, amelyben szavai szerint két szabad órát adott barátainak, arra kérve őket, tartsák magukat távol temetésétől. Bolyai Farkas 1856. november 20-án halt meg, sírját évekig csak egy almafa jelölte a marosvásárhelyi református temetőben, ahol mellette nyugszik fia is. Gauss-szal folytatott levelezését 1859-ben adták ki először, de a teljes magyar változat csak 2016-ban jelent meg.
