A Segesvár melletti csata után az eszméletlen állapotban lévő Petőfi Sándort Franz Fiedler egy székely család udvarán hagyja – ápolás végett. Hogy mi történik ezután? A székely atyafi elmondása szerint, attól való félelmében, hogy a sebesültet valamelyik román vagy szász szomszéd az oroszoknak bejelenti, „szénapadlására” vitte, ahol két hétig ápolta. Szinte természetesnek tartjuk, hogy föleszmélése után egy katona keresi a kapcsolatot a seregével, parancsnokával.
Józsa Antal, hadtörténész, az MTA doktora 2001. január 21-én levelet írt a Magyar Tudományos Akadémia elnökének, Glatz Ferencnek. A levél másolatát átadta Kardos Lajosnak és megkérte, hogy azt csak a halála után hozza nyilvánosságra. Kardos Lajos maga is résztvevője volt a Morvai Ferenc által vezetett és finanszírozott expedíciónak, amely 1989. július 17-én feltárták azt a sírt, ahová Petőfi Sándort temették.
Józsa Antal az első világháborús oroszországi (magyar) hadifoglyok történetét kutatta, és számos olyan információhoz jutott, miszerint 1849 után a cári csapatok magyar honvédeket hurcoltak Szibériába, többek között Petőfi Sándort.
Mivel az MTA ezt a lehetőséget már akkor is elvetette, megpróbálta az újonnan megválasztott elnököt meggyőzni Petőfi segesvári halálának felülvizsgálatáról és kutatás fontosságáról.
A terjedelmes levél két részletét olvassuk.
„Az egykori – első világháborús – hadifoglyok, elmondásuk szerint, találkoztak az 1849-es honvédek leszármazottaival, sőt egyikük 1918-ban személyesen is találkozott egy hazatérni szándékozó aggastyánnal”…
…”Legutóbbi kolozsvári kutatásom alkalmával meglepő dokumentumra leltem, ami különben mindig szem előtt is lehetett, s senki nem dugta el. (Az Erdélyi Magyar Múzeum gyűjteménye) Ebből kiderül, hogy 1849. augusztus 3-án este Petőfi még élt, és jelentett Bemnek”…
A gyűjteményből a dokumentum (levél) sajnos azóta eltűnt. Azt nem tudjuk, hogy készített-e Józsa Antal másolatot a „jelentésről”, mert időközben elhunyt.
De Petőfi további életének szerencsére vannak tanúi. (Folytatjuk)
